Vámosmáté

Vesztes vagy, ha nem vállalkozol semmire! [+]

2010. július 5. 10:18 / Pálfay Erzsébet

Bakancslista Program címmel idén több mint 2500 érettségi előtt álló diákhoz jutott el az ÉrtékMegörző (ÉRME) Alapítvány vállalkozói létet népszerűsítő kezdeményezése. A projekt koordinátorát, Czellár Mónikát kérdeztem a program hátteréről és tartalmáról.


Érdekes, beszédes a név: Bakancslista. Honnan az ötlet és mi az üzenete?

A bakancslista név sokaknak ismerősen csenghet: ez egy néhány éve bemutatott amerikai film címe, mely két öregedő férfiról szól, akik rájönnek, hogy az életük eddig unalmas és semmirevaló volt. Sok évvel azelőtt egyikük filozófiatanára azt javasolta diákjainak, hogy állítsanak össze egy 'bakancslistát', vagyis gyűjtsék össze azokat a dolgokat, amelyeket meg akarnak tenni és tapasztalni az életben, mielőtt feldobják a bakancsot. Ezt az ötletet vettük alapul, és egyben ezzel szerettük volna érzékeltetni, mennyire fontos mindannyiunk életében egy ilyen lista, vagyis a tervezés.

Mi volt a programotok konkrét célja? Mit kínáltatok a fiatal felnőtt nemzedéknek?

A koncepciónk az volt, hogy a középiskolás korosztály számára test-, azaz élet közelbe vigyük a vállalkozást, a vállalkozói létet, mint alternatívát és életformát. Előadásaink és programjaink célja, hogy megértesse a fiatalokkal: az életben a valamire való vállalkozást nem lehet elkerülni, hiszen az az ember hivatása, hogy teljesítse azt, amiért a világra született.

Ha megnézzük a statisztikákat, azt láthatjuk, hogy a jelenleg nyilvántartott munkanélküliek közel egyharmada pályakezdő.

Ez sajnos így van, pedig a szakmunkás és szakközépiskolát végzett hallgatók jelentős részének van esélye arra, hogy középiskolai tanulmányait befejezve, társas, vagy egyéni vállalkozóként lépjenek be a munkaerőpiacra! Meggyőződésünk, hogy a pályakezdő vállalkozások kezdeti sikertelenségének gyakori oka nem az anyagi tőke, vagy a nem megfelelő szakismeret, hanem a gazdasági, piaci racionalitásokat figyelmen kívül hagyó, vállalkozói szemléletmód hiányából fakad. A vállalkozói létforma, szemléletmód, a vállalkozások speciális adózási, pénzügyi ismereteinek elsajátítása így mind a diákok, mind az iskolák részéről is egyre nagyobb igényként jelenik meg. Hazánkban csaknem 1,3 millió gazdasági szervezet, ebből megközelítőleg 710. 000 egyéni vállalkozás és majd 500.000 mikro-, kis- és középvállalkozás működik. A működőképes vállalkozások száma és a piacon betöltött szerepük az egyik legmeghatározóbb eleme egy ország gazdasági potenciáljának. Az oktatási rendszerünkből mégis teljes mértékben hiányoznak a gazdasági szervezetekkel, azok működési elvével, társadalmi, gazdasági szerepével kapcsolatos alapismeretek.

A kritikusok emellett a gyakorlatiasságot is hiányolják.

Nagyon sokan már pályakezdőként szembesülnek azzal, hogy nem ismerik és ezáltal nem is tudják kihasználni az előttük álló lehetőségeket! A Bakancslista Program célja tehát, hogy olyan mindenki számára érthető és hasznosítható tudásanyagot tudjunk átadni, mely ismeretek birtokában képesek lesznek megfelelő módon, a piaci törvényszerűségeket figyelembe véve, kiválasztani a vállalkozásuk tárgyát, meghatározni céljait. A projekt segítheti a szakközépiskolát, gimnáziumot végzett hallgatók - a gazdasági, piaci racionalitásokat figyelembe vevő - pályaorientációját is.
Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a hallgatók a megfelelő elméleti képzés mellett elsősorban olyan gyakorlati ismereteket tudjanak elsajátítani, amit a valós életben is hatékonyan tudnak majd alkalmazni!

Hogyan épült fel a program, melyek voltak a főbb elemei?

Sokat tanakodtunk, hogyan lehet/kell a 17-18 éves fiatalokat egy ilyen témával úgy megszólítani, hogy ne száraz előadás stílusban, hanem interaktív, a véleményükre is építő, elgondolkodtató és természetesen értékrendet is átadó módszertant dolgozzunk ki.

Programunk első eleme egy „osztályfőnöki óra" volt. Ezen egy előre kidolgozott tematika szerint, a résztvevő fiatalok interaktív bevonásával igyekeztünk felmérni, hogy a vállalkozás, az üzleti siker, a pénz, az áldozatvállalás mennyire és hogyan foglalkoztatja a fiatalok gondolatait: mennyire van jelen életükben, mekkora szerepet játszik pályaválasztásukban, továbbtanulási döntésükben.
Második elemként a középiskola 3. és 4. évfolyamos diákjainak szerveztünk „Szakmától a hivatásig, vagy a hivatástól a szakmáig" címmel workshopot. Ezeken a rendezvényeken több különböző szakterületen tevékenykedő vállalkozó számolt be arról, hogy végzettségük, vagy hozzáállásuk alapján milyen elvi vagy gyakorlati lehetőségek nyíltak/nyílhatnak meg az üzleti vagy vállalkozói élet területén.

Végül a program harmadik elemét, - együttműködve egy nemzetközi ifjúsági üzleti programmal - kifejezetten az üzleti és vállalkozási tevékenység vagy életforma iránt érdeklődő tanulók számára hirdettük meg. Ennek keretében a tanulók megismerték a gyakorlatban is az üzleti élet legfontosabb alapfogalmait, feladatait és módszereit.

Milyen szakemberek vettek részt a közös munkában?

Körülbelül harmincan voltak, akik ezt a programot felírták a Bakancslistájukra, nyomokat hagytak, és ezzel a következő generáció fejlődését szolgálták. A szakmák világából szinte nem volt olyan, melyet valaki ne képviselt volna, a tudás átadását, a fiatalok útkeresését pedig pszichológus, karrier-tanácsadó, pedagógus szakértők is segítették. Mindezt összesen 34 iskolában, 83 osztályfőnöki órán, számos szakmák napján: 2620 diákhoz tudtuk eljuttatni.

Milyen volt a program fogadtatása a diákok körében?

Érdekes volt tapasztalni, hogy számukra mennyire szokatlan volt ez a helyzet. Még hogy ők választhatnak, nem mondják meg nekik, mit csináljanak, hova menjenek? Voltak - eleinte kevesebben - akik bátran éltek ezzel a nyitottabb, interaktív helyzettel, voltak, akik nehezebben oldódtak. Egy biztos: Magyarországon ma még nem elterjedt az ilyesfajta módszertan. De azért hamar kialakultak a workshop csoportok, és elkezdődhetett a meghitt, sokszor bensőséges hangulatú eszmecsere, beszélgetés. Hadd álljon itt egy egyik diáktól származó visszajelzés: „A gyakorlati tapasztalatok és a konkrét dolgok tényleg hasznosak, kár hogy kevés más ilyen alkalom kínálkozik." -ahogy ő fogalmazott. Ami nekünk talán a leginkább meggyőző volt, hogy sok esetben a szülők jelezték vissza, és köszönték meg az iskolavezetésnek a programot, amiről otthon a fiatal előző este lelkesen beszámolt a szüleinek.

Ezek szerint a projekt beváltotta a hozzáfűzött reményeket. De hogyan tovább?

Mi is úgy ítéljük meg, hogy hiányt pótló kezdeményezést indítottunk el, és azt tervezzük, hogy munkánkat szeptembertől kiszélesítjük. De addig még előttünk a nyár, ami a mi esetünkben sok-sok munkával is telik majd.

Szerző: Mike Károly, a II. János Pál Gazdaságetikai Intézet igazgatója, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója

Egy éve jelent meg XVI. Benedek Caritas in Veritate című körlevele. A szociális enciklikák sanyarú sorsa, hogy politikai programszövegként értelmezik (félre) őket. A Rerum Novarumot például a modern kapitalizmus kritikájaként, a Populorum Progressiot mint a harmadik világ jogai melletti kiállás dokumentumot tartják nyilván. A Caritas in Veritate megjelenésének pillanatában is rögtön megkezdődtek a próbálkozások politikai-ideológiai skatulyába passzírozni a dokumentumot. Csak az „otthoni", német nyelvű reakcióknál maradva: a pápa „új pénzügyi világrendet akar", „leszámol a piaci radikalizmussal", vagy éppen „ Adam Smith örököse". A rutinosabbak azonban gyorsan megsejtették, hogy a körlevél ellenáll az ilyen címkézésnek, és kijelentették, hogy a „pápa nem érti a világot", az enciklika pedig túl absztrakt, túl elméleti, és nem ad kellő útmutatást a világ égető problémáinak megoldásához.

A fanyalgó kritikusoknak joggal szegte kedvét a körlevél, mivel az éppen az ellen a szemléletmód ellen irányul - ha szabad ilyen polemikus célt tulajdonítani a Tanítóhivatalnak -, ami az ideologizálókat jellemzi. A világlátásuk talán három legfontosabb eleme, hogy az Egyház (1) legyen „nyitott a párbeszédre a világgal" (értsd: szinte bármi áron), (2) tegyen magáévá különféle társadalmi-gazdasági programokat, és (3) ismerje el a politika primátusát a társadalmi bajok orvoslásában. E három elvárást a pápa egyetlen csattanós válasszal utasította vissza: a társadalmi tanítás szegletkövévé az igazságosság helyett a szeretetet, a caritast tette meg. Nézzük sorjában!

Tovább

Szerző: Szalai Ákos, II. János Pál Gazdaságetikai Intézet, Budapesti Corvinus Egyetem

Két hete adták tudtul a világ hírügynökségei, hogy XVI. Benedek a politika primátusát hirdeti a pénzpiaccal szemben. Voltak (amerikaiak, a baloldalon), akik gyorsan fel is hívták a figyelmet, hogy a beszéd nem teljesen egy héttel az új amerikai pénzpiaci szabályozás elfogadása után hangzott el. (A közvélekedés szerint az Obama-adminisztráció a pénzpiacokat, a pénzügyi intézményeket erőteljes korlátozó szabályt fogadott el. Igazából csak annyi történt, hogy felállítottak jónéhány olyan új hatóságot, amelynek lehetősége lesz erre.) Magyarországon ismét volt, aki a pápai tanítás és a szocializmus közötti párhuzamra hívta fel a figyelmet.

Tovább

Ki fog elkárhozni a bikicsunáj miatt? [+]

2010. május 14. 18:26 / Feösthy Tamás

A bikicsunáj-jelenség lényege ugyebár ez: hagyjuk, hogy egy rakás szerencsétlen ember teljesen hülyét csináljon magából, széles nyilvánosság előtt jól kiröhögtetjük őket, és keresünk ezzel egy rakás pénzt. Egyetértünk azokkal, akik szerint ez végső soron nem vicces. Ez bűn. De ki a bűnös?

Tovább

A tervezés mindig kockázatvállalás - spekuláció, ha tetszik. De információs, ösztönzési és kockázati szempontból is lényegesen jobb, ha a tervezés sem egységesen, mindent kockára téve központilag, kormányzati szinten történik, hanem decentralizáltan, a gazdaság szereplőinek egyedi döntései alapján - írja alábbi cikkében vendégszerzőnk.

Szerző: Szalai Ákos, II. János Pál Gazdaságetikai Intézet

Tovább

Új szakirányú továbbképzés indul a 2010/11-es tanévben a Sapienta Szerzetesi Hittudományi Főiskolán Keresztény társadalmi elvek a gazdaságban címmel. Mint azt a Magyar Kurírnak adott interjúban a főiskola rektora, Orosz Lóránt OFM és Baritz Sarolta Laura OP, az intézmény oktatója elmondta, piaci rést kívánnak betömni, nem pedig a sokadik közgazdászképzést indítják el.

Szerző: DSZG

Tovább

A mérnökök világszerte örömmel tettek eleget a növekedés, a fejlesztés szakmai követelményeinek, nem tekintették feladatuknak az esetleges kockázatokra vonatkozó kérdések végiggondolását, netán kételyek felvetését. Ennek a szerepértelmezésnek súlyos következményei is voltak. Így a mérnöki tevékenység sem tekintheti magát teljesen vétlen áldozatnak a válság kialakulása, mértéke és jellege tekintetében - írja alábbi cikkünk szerzője. (A szöveg az - azóta megszűnt - Mélyépítés című folyóiratban jelent meg először.)

Szerző: dr. Scharle Péter

Tovább

Szerző: Szabó Barnabás
(Az Arteon Invest Pénzügyi Tanácsadó Zrt. tulajdonos-vezérigazgatójának írása eredetileg az ÉrMe Üzleti Hálózat tagjai számára elérhető Hídverő Üzleti Magazinban jelent meg.)

Vannak cikkek, amiket nagyon nehéz elkezdeni. Többek között azért, mert érzékeny, vitára teret adó témákról ír az ember, másfelől személyes dolgait mutatja meg olyan mélységig, amely sebezhetővé teszi. Persze vannak olyan dolgok, melyekről KELL beszélni, és csak reménykedni lehet, hogy az üzenet közösséget talál, és nem kerül támadások kereszttüzébe.

A kereszténységen belül „hagyományosan" ilyen vörös posztó a pénz. A pénz, pénzügyekkel foglalkozó emberek, tőzsdei spekuláció és keresztény élet. Az itt leírtak persze egyáltalán nem tények, pusztán vélemények és gondolatok, melyek lehetnek tévesek és igazak is - ezt majd az olvasó eldönti. A magam részéről az elmúlt években ezekre jutottam.

Tovább

A szabad piacgazdaság alapja a kereszténység [+]

2010. február 16. 20:53 / Vámos Máté

Megalakult a II. János Pál Gazdaságetikai Intézet. Az intézet működését kettős meggyőződés vezérli:
(1) A kapitalizmus a keresztény értékek szempontjából alapvetően pozitívan ítélendő meg, és biztosíthatja a jó és erényes élet fontos feltételeit.
(2) A szabad piacgazdaság legbiztosabb alapja a keresztény hit és szeretet (caritas).

Tovább

Még 2009 decemberében megszervezi az első „Szakmák napját" az ÉrMe Üzleti Hálózat. A rendezvényen olyan középiskolások - és igény szerint szüleik - veszek részt, akik tudatosan szeretnék tervezni jövőjüket, és megalapozott döntést akarnak hozni a pályaválasztás, a továbbtanulás kérdésében. Mindez az ÉrMe Üzleti Hálózat által szervezett Bakancslista-projekt része, melynek az a célja, hogy a fiatalok életközelből is megismerkedhessenek az üzleti élettel, a vállalkozói életformával és hivatással.

Tovább

Gyakorlati eredményeik és sikereik mellett társadalmi üzenetet is megfogalmaznak a közösségi állásbörzét szervező ÉrMe HR Műhely vezetői. Az október végén zajlott börze előzményeiről, szervezéséről, hangulatáról és tanulságairól Gável Pétert kérdeztük.

Nyüzsgés, zsúfolt standok, agresszív menedzserek és hosszú sorok, melyek végén csak mérnököket keresnek - valami ilyesmi juthat eszébe az embernek az „állásbörze" szó hallatán. Ehhez képest mitől „közösségi" és hogyan kell elképzelni az ÉrMe állásbörzéjét?

Az ötlet a levelezőlistáink tanulsága alapján került elő 2006 környékén. Akkoriban egyre többször tapasztaltuk, hogy képesek vagyunk segítséget nyújtani az ÉrMé-s üzletemberek köreiben időnként jelentkező álláskeresőknek - itt gondolhatunk komoly céges munkákra, vagy egészen egyszerűen olyan helyzetekre, amikor egy plébánia takarító nénit keres, mi pedig éppen ide is, oda is tudunk közvetíteni. 2006 előtt a tevékenységünk csupán annyit jelentett, hogy központosítottuk az információinkat; ki kit ismer, milyen igényekkel. Próbáljunk meg állást keresni a „belsősöknek". Nekem ez a keresztény értékalapú közvetítés korábbi személyes vágyam is volt, hiszen a cégünk alapból HR-es tevékenységgel foglalkozik. A munkát azzal kezdtük, hogy létrehoztunk egy álláskeresőknek elérhető referenciaalapú adatbázist, és központosítottuk az információáramlást. Ám egy idő után azt vettük észre, hogy a lehetőségeink ebben a formában végesek, mert több az álláskereső, mint gondoltuk. Ezért jutottunk el idén odáig, hogy együttműködve a legtöbb partnerünkkel és a Nagycsaládosok Országos Egyesületével immár szervezettebb körülmények között, személyes találkozóval kerítsünk sort börzére.

Amely egyébként így sem tűnik nagyüzemnek. A sajtóanyaguk szerint 50-nél alig több kereső volt. Nem tűnik ez komolytalannak?

Pont akkor lenne komolytalan, ha arctalan tömeggel próbálnánk meg kapcsolatot építeni. A mi céljaink teljesen mások. Kezdjük ott, hogy az állásbörzére száznál is többen jelentkeztek, mi azonban már az elején azt mondtuk, hogy ez az alkalom azok számára nyitott, akik valóban érdeklődnek, akik személyes kapcsolatot szeretnének kialakítani, és nem csak meghintik a piacot az életrajzukkal, aztán valami jelre várnak. Mindenkitől elvártuk, hogy amellett, hogy keres, hozzon is valamit magával, gondolkodjon együtt velünk, és ossza meg álláskeresési tapasztalatait más álláskeresőkkel is.

Ennek szellemében zajlott maga az alkalom is? Lehet érvényesíteni ilyen személyességet, kölcsönösséget egy állásbörzén?

Maga a menetrend úgy nézett ki, hogy a Benczúr Hotelban találkozunk, és az érkezőket nem standok fogadták, sőt, a hagyományos értelemben a kiállítók nem is voltak jelen, hanem mi, szervezők gyűjtöttük, listáztuk és képviseltük a lehetőségeket. Persze előkerül a kérdés: mi van akkor, ha nem jut mindenkinek? Egymás torkának csak nem eshetünk. Éppen ezért mondtuk, hogy aki eljön ide, biztosan kaphat valamit: ha halat nem is, hálót biztosan. Lehet, hogy valaki nem talál álláslehetőséget, de kaphat olyat, amit fel tud használni a további keresésben. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy az álláslehetőségek mellett négy „fakultációt" szerveztünk (önismeret, karrier management, gyakorlati tanácsok, „Hogyan dolgozzam fel, hogy munkanélküli vagyok?"), vagyis kiscsoportos fórumokat, ahol HR-szakemberek, mentorok segítségével bárki kaphatott tanácsot. Itt egészen hétköznapi, gyakorlati kérdésekre kell gondolni (Hogyan kell elkészíteni egy motivációs levelet? ill. Hogy kell kiállni egy meghallgatásra?), de természetesen nem álltunk meg ennél, igyekeztünk segíteni az életünk megváltoztatása, vagy a Jóistennel való kapcsolatkeresés közben előkerülő kérdések megválaszolásában. Tanácsadóként és keresztény emberként is az a tapasztalatom, hogy az önismereti fakultáció nagyon fontos volt, hiszen az álláskeresésben nagyon sokat számít a lelki tartalék.

A szavaiból úgy tűnik, nem a hagyományos, pályakezdő csoportot célozták. Általában milyennek írhatók le az állásbörze résztvevői?

Valóban, hozzánk most a börzére inkább a negyvenes-ötvenes éveikben levő emberek jöttek. Természetesen ez megadja a beszélgetések hangvételét is, hiszen míg a pályakezdők sokkal inkább egy „ide nekem a világot" típusú hozzáállással rendelkeznek, addig a sokszor már családos álláskeresőkben egészen más gondolatok fogalmazódnak meg.

Hetek teltek el az állásbörze óta. Lehet már értékelni hatékonyság szempontjából?

Természetesen. A börze részét illetően, a konkrét állásegyeztetések után azt biztosan tudjuk, hogy van már sikeres találat. A tanácsadással kapcsolatban is jók a visszajelzések, és sikeresnek mondható az is, hogy az eseményben a keresők és HR-szakemberek, mentorok viszonyában is a közösségi jelleget élhettük meg; az ÉrMe egyébként is igyekszik legtöbb tevékenységében a közösségre tenni a hangsúlyt. Szakmai oldalról azt tudom mondani, hogy cél elértük: létezik a HR-műhelyünk a szervezés mögött, a kommunikációs csatornáink működnek. Részcélokban van még mit tenni: elsősorban az utógondozást illetően. Az is biztos, hogy legközelebb (előreláthatóan 2010 tavaszán) sokkal tágabb időkeret szükséges, és az is elgondolkodtató, hogy olyan helyen kell tartanunk a börzéket, ahol az egyes szakmai témák fizikálisan is jobban el tudnak különülni.

Világos, hogy az ÉrMe klubból hálózattá szerveződésével, nyilvánosság elé lépésével társadalmi üzenetet is közvetíteni szeretne - ezt vezetőjük, Salzmann Zoltán is elmondta. Van ilyen üzenete a közösségi állásbörzének a válságos helyzetben?

Nem szeretnék nagy ívű dolgokat vázolni, de az biztos, hogy a világ mai helyzete igen nehéz, ahol mind az állásokat, lehetőségeket kínálónak, mind a keresőnek változtatnia kell. Ez felfogható üzenetként. Több alázatra van szükség, a keresőnek pedig komolyan tennie kell azért, hogy eredményes legyen. A saját házunk táján erre szeretnénk utat mutatni.

Helyi piac, közösségi értékteremtés [+]

2009. november 25. 21:58 / Vámos Máté

Különböző utakon járnak, de részben hasonló nehézségekkel küszködnek azok a kezdeményezések, amelyek helyi, illetve közösségi fizetőeszközök életre hívása érdekében indultak a közelmúltban Magyarországon - derült ki a napokban rendezett tanácskozáson. Hasonló ezekben az is, hogy egy-egy adott közösség építését, megerősítését tekintik elsődleges céljuknak.

Tovább

Testhezálló álláslehetőséget nem mindenki talált magának, mégsem érezte úgy senki, hogy üres kézzel kellett távoznia az ÉrMe Üzleti Hálózat legutóbbi, októberi Közösségi Állásbörzéjéről.

Tovább

Lapunk, az IGEN ingyenessé válását szerekesztőségi műhelyünkben is hosszas gondolkodás és előtervezés előzte meg. Miért működik egyre kevésbé a fizetős lappiac? Milyen felületeket tartanak értékesnek a szolgáltatásaikat népszerűsíteni kívánó hirdetők? Miért nem akarunk fizetni az információért? Olvas-e még az "e-generáció" fizetős lapot? - Éppen ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Chris Anderson legújabb könyve, a Free, the Future of a Radical Price is, melyet a Heti Válasz október nyolcadikán megjelent számában szemléz, Matolcsy György rovatában.

A digitális kor egyik vezető magazinja, a Wired főszerkesztője, Chris Anderson harmadik könyvében felvázolja az emberiség új korszakát. Megindult az áttérés az atomok koráról a bitek (az információ alapegysége) korszakára, és ez vezeti el az emberiséget a hiányból a bőségbe. Ma még az atomok világa vesz körül bennünket, de egyre több a bit, az információ és gondolat azokban a termékekben, amelyekre szükségünk van.

Az anyagi világ egyre drágább, de a gondolatok világa egyre olcsóbb lesz. Minden termék ára, ami szoftverré alakítható, tart a nulla felé: egyre több mindent kapunk ingyen. A Google szolgáltatásai, a Wikipédia 12 millió szócikke, a Freecycle vagy a Craigslist több millió használt terméke ingyenesek számunkra. Cserébe mi is adunk valamit: figyelmet és értékelést, a Digg, a Yahoo Answers vagy a Google 411 honlapokon leadott szavazatunkkal fizetünk.Gordon E. Moore 1965-ben felállított törvénye továbbra is működik, így kétévente felére csökken a számítógépes információ feldolgozásának ára, de még jobban csökken a tárolás és továbbítás ára: a három árcsökkenés együtt azt jelenti, hogy évente felére mérséklődik az információ használatának ára. Szemben Murphy törvényével - ami elromolhat, el is romlik, és a világ egyre rosszabb lesz - Moore törvénye szerint világunk egyre gyorsabb, jobb és olcsóbb lesz.

Minél több információ és tudás van egy áruban, annak ára egyre gyorsabban csökken, és végül a zéró felé tart. A zéró az új világ kulcsszava: a nullát - üreset jelentett, sunya volt a neve - Indiában találták fel, majd arabul sifrre változott az elnevezés, s innen vették át a latin tudósok: így lett zephyrus a neve, a zéró gyökere.

Az ingyenesség, mint korábban, ma is működik: családon belül, barátok között és a jótékonyságban a fizetőeszköz a nagyvonalúság, a szeretet, a bizalom, a jó hírnév, és nem a pénz. Fiatal korunkban több időnk van, mint pénzünk, de eljön az idő, amikor ez megfordul, és mivel egyre többen élnek mind hosszabb életet egyre gazdagabban, terjed a jótékonyság, bővül az ingyenesség.

Az ingyen elérhető dolgok köre is bővül, és óriási vállalkozások épülnek az ingyenesség köré: a Google, a Yahoo és a többi digitális cég tömegeknek ad ingyen valamit, és kevesebb hirdetőtől kér sok pénzt. Ez már a pénzgazdaság utáni kor hajnala, amikor a pénz egyre kisebb, és a figyelem egyre nagyobb szerepet játszik. Pénz helyett figyelemmel fizetünk, tehát idővel: az idő nem is pénzzé válik, hanem minden mássá, amit korábban csak pénzzel lehetett elérni.

Agyunk érdekesen működik, mert a lehető legkisebb energiát kívánja kifejteni figyelés közben. Ha választani kell egy nagyon alacsony áron és egy ingyen elérhető dolog között, akkor a második győz, még akkor is, ha az érték-ár arány összevetése mást mondana: agyunk nem vállalja azt a mérlegelő munkát, hogy mennyire köt jó üzletet az alacsony árral, inkább a nulla árat választja. Miután az új fizetőeszköz a figyelem, a biteket tartalmazó áruk ára tömegesen nulla felé tart.

Most akkor mi az igazság? Kitűnő szerzők sora bizonyítja, hogy a fosszilis energia, az élelem, a természeti kincsek, a víz egyre szűkösebbek, és egyre kíméletlenebb használatuk hiányhoz és árrobbanáshoz vezet. Anderson közben azt meséli nekünk, hogy jön a bőség kora. A két történet azonban azonos mesét mesél: ami anyagból van, tart a hiány és a magas ár felé, ami információból áll, tart a bőség és az ingyenesség felé. Ami digitalizálható és szoftverré változtatható, az ingyenes lesz, ami nem - vagy még nem -, annak ára robban.

Azok nyernek, akik sokat vásárolnak abból, ami tart a bőség és a nulla ár felé, és azt adják el, ami tart a hiány és az árrobbanás felé. De az nyeri a legtöbbet, aki élen jár az új korszaktechnológiáiban és az e-gazdaságban.

Matolcsy György

Mit mond a „Caritas in veritate" a környezet védelméről?


Szerző: Bartus Gábor
környezetgazdász,
a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
oktatója

A mai társadalmi-gazdasági rendszerek kritikusai egyetérteni látszanak abban, hogy a környezeti válság alapvető okai között a kapitalizmust, a globalizációt és a főáramú közgazdasági paradigmát (mely többek között csak az anyagi érdekek önző hajszolását, a kíméletlen versenyt jelenti) kell elsősorban számontartani. A gazdaság káros környezeti hatásainak csökkentésére a főáramú környezetpolitika a „fenntartható fejlődés" elvét, illetve mikroszinten a „vállalatok társadalmi felelősségvállalásának" (CSR) elvét állítja középpontba, míg a radikálisabb alternatív nézetek a gazdasági növekedés lefékezését, a gazdasági gondolkodás (ökonomizmus) visszaszorítását tartják nélkülözhetetlennek. Ezen elvek sokszor közös jellemzői, hogy nem csak a környezeti minőség romlására hívják fel a figyelmet, de a környezeti problémák megoldásával együtt, ahhoz szorosan hozzátartozónak ítélve, a világ fejlődési gondjait is orvosolnák, például az Észak-Dél ellentétet, a fogyasztási javakhoz és az erőforrásokhoz való hozzájutási egyenlőtlenséget - mind a jelenben élők között, mind a jelen és a jövő generációi között. Ilyen paradigmaváltást szorgalmaz Tóth Gergely írása is: szerinte az egyház társadalmi tanításával „szép összhangban" van egy olyan „társadalmi rend kialakítása", amely a kapitalizmus helyett a voluntarista, lokális gazdaságon alapul, meghaladja az önérdekhajhászó embert, s jótékonyan lassítja a gazdaság pörgését (például a hitelezés szűkítésével), így biztosítva ökolábnyomunk, azaz természetierőforrás-felhasználásunk kívánatos zsugorítását.

Tovább

Leírás

Piac és gazdaság - keresztény szemmel

Keresés

Keres

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

IGEN Cikkgyűjtő

Utolsó hozzászólások

  • Nincsenek hozzászólások.

© 2008-2019, IGEN