Vámosmáté

Szerző: Szabó Barnabás
(Az Arteon Invest Pénzügyi Tanácsadó Zrt. tulajdonos-vezérigazgatójának írása eredetileg az ÉrMe Üzleti Hálózat tagjai számára elérhető Hídverő Üzleti Magazinban jelent meg.)

Vannak cikkek, amiket nagyon nehéz elkezdeni. Többek között azért, mert érzékeny, vitára teret adó témákról ír az ember, másfelől személyes dolgait mutatja meg olyan mélységig, amely sebezhetővé teszi. Persze vannak olyan dolgok, melyekről KELL beszélni, és csak reménykedni lehet, hogy az üzenet közösséget talál, és nem kerül támadások kereszttüzébe.

A kereszténységen belül „hagyományosan" ilyen vörös posztó a pénz. A pénz, pénzügyekkel foglalkozó emberek, tőzsdei spekuláció és keresztény élet. Az itt leírtak persze egyáltalán nem tények, pusztán vélemények és gondolatok, melyek lehetnek tévesek és igazak is - ezt majd az olvasó eldönti. A magam részéről az elmúlt években ezekre jutottam.

Tovább

Megalakult a II. János Pál Gazdaságetikai Intézet. Az intézet működését kettős meggyőződés vezérli:
(1) A kapitalizmus a keresztény értékek szempontjából alapvetően pozitívan ítélendő meg, és biztosíthatja a jó és erényes élet fontos feltételeit.
(2) A szabad piacgazdaság legbiztosabb alapja a keresztény hit és szeretet (caritas).

Tovább

Még 2009 decemberében megszervezi az első „Szakmák napját" az ÉrMe Üzleti Hálózat. A rendezvényen olyan középiskolások - és igény szerint szüleik - veszek részt, akik tudatosan szeretnék tervezni jövőjüket, és megalapozott döntést akarnak hozni a pályaválasztás, a továbbtanulás kérdésében. Mindez az ÉrMe Üzleti Hálózat által szervezett Bakancslista-projekt része, melynek az a célja, hogy a fiatalok életközelből is megismerkedhessenek az üzleti élettel, a vállalkozói életformával és hivatással.

Tovább

Gyakorlati eredményeik és sikereik mellett társadalmi üzenetet is megfogalmaznak a közösségi állásbörzét szervező ÉrMe HR Műhely vezetői. Az október végén zajlott börze előzményeiről, szervezéséről, hangulatáról és tanulságairól Gável Pétert kérdeztük.

Nyüzsgés, zsúfolt standok, agresszív menedzserek és hosszú sorok, melyek végén csak mérnököket keresnek - valami ilyesmi juthat eszébe az embernek az „állásbörze" szó hallatán. Ehhez képest mitől „közösségi" és hogyan kell elképzelni az ÉrMe állásbörzéjét?

Az ötlet a levelezőlistáink tanulsága alapján került elő 2006 környékén. Akkoriban egyre többször tapasztaltuk, hogy képesek vagyunk segítséget nyújtani az ÉrMé-s üzletemberek köreiben időnként jelentkező álláskeresőknek - itt gondolhatunk komoly céges munkákra, vagy egészen egyszerűen olyan helyzetekre, amikor egy plébánia takarító nénit keres, mi pedig éppen ide is, oda is tudunk közvetíteni. 2006 előtt a tevékenységünk csupán annyit jelentett, hogy központosítottuk az információinkat; ki kit ismer, milyen igényekkel. Próbáljunk meg állást keresni a „belsősöknek". Nekem ez a keresztény értékalapú közvetítés korábbi személyes vágyam is volt, hiszen a cégünk alapból HR-es tevékenységgel foglalkozik. A munkát azzal kezdtük, hogy létrehoztunk egy álláskeresőknek elérhető referenciaalapú adatbázist, és központosítottuk az információáramlást. Ám egy idő után azt vettük észre, hogy a lehetőségeink ebben a formában végesek, mert több az álláskereső, mint gondoltuk. Ezért jutottunk el idén odáig, hogy együttműködve a legtöbb partnerünkkel és a Nagycsaládosok Országos Egyesületével immár szervezettebb körülmények között, személyes találkozóval kerítsünk sort börzére.

Amely egyébként így sem tűnik nagyüzemnek. A sajtóanyaguk szerint 50-nél alig több kereső volt. Nem tűnik ez komolytalannak?

Pont akkor lenne komolytalan, ha arctalan tömeggel próbálnánk meg kapcsolatot építeni. A mi céljaink teljesen mások. Kezdjük ott, hogy az állásbörzére száznál is többen jelentkeztek, mi azonban már az elején azt mondtuk, hogy ez az alkalom azok számára nyitott, akik valóban érdeklődnek, akik személyes kapcsolatot szeretnének kialakítani, és nem csak meghintik a piacot az életrajzukkal, aztán valami jelre várnak. Mindenkitől elvártuk, hogy amellett, hogy keres, hozzon is valamit magával, gondolkodjon együtt velünk, és ossza meg álláskeresési tapasztalatait más álláskeresőkkel is.

Ennek szellemében zajlott maga az alkalom is? Lehet érvényesíteni ilyen személyességet, kölcsönösséget egy állásbörzén?

Maga a menetrend úgy nézett ki, hogy a Benczúr Hotelban találkozunk, és az érkezőket nem standok fogadták, sőt, a hagyományos értelemben a kiállítók nem is voltak jelen, hanem mi, szervezők gyűjtöttük, listáztuk és képviseltük a lehetőségeket. Persze előkerül a kérdés: mi van akkor, ha nem jut mindenkinek? Egymás torkának csak nem eshetünk. Éppen ezért mondtuk, hogy aki eljön ide, biztosan kaphat valamit: ha halat nem is, hálót biztosan. Lehet, hogy valaki nem talál álláslehetőséget, de kaphat olyat, amit fel tud használni a további keresésben. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy az álláslehetőségek mellett négy „fakultációt" szerveztünk (önismeret, karrier management, gyakorlati tanácsok, „Hogyan dolgozzam fel, hogy munkanélküli vagyok?"), vagyis kiscsoportos fórumokat, ahol HR-szakemberek, mentorok segítségével bárki kaphatott tanácsot. Itt egészen hétköznapi, gyakorlati kérdésekre kell gondolni (Hogyan kell elkészíteni egy motivációs levelet? ill. Hogy kell kiállni egy meghallgatásra?), de természetesen nem álltunk meg ennél, igyekeztünk segíteni az életünk megváltoztatása, vagy a Jóistennel való kapcsolatkeresés közben előkerülő kérdések megválaszolásában. Tanácsadóként és keresztény emberként is az a tapasztalatom, hogy az önismereti fakultáció nagyon fontos volt, hiszen az álláskeresésben nagyon sokat számít a lelki tartalék.

A szavaiból úgy tűnik, nem a hagyományos, pályakezdő csoportot célozták. Általában milyennek írhatók le az állásbörze résztvevői?

Valóban, hozzánk most a börzére inkább a negyvenes-ötvenes éveikben levő emberek jöttek. Természetesen ez megadja a beszélgetések hangvételét is, hiszen míg a pályakezdők sokkal inkább egy „ide nekem a világot" típusú hozzáállással rendelkeznek, addig a sokszor már családos álláskeresőkben egészen más gondolatok fogalmazódnak meg.

Hetek teltek el az állásbörze óta. Lehet már értékelni hatékonyság szempontjából?

Természetesen. A börze részét illetően, a konkrét állásegyeztetések után azt biztosan tudjuk, hogy van már sikeres találat. A tanácsadással kapcsolatban is jók a visszajelzések, és sikeresnek mondható az is, hogy az eseményben a keresők és HR-szakemberek, mentorok viszonyában is a közösségi jelleget élhettük meg; az ÉrMe egyébként is igyekszik legtöbb tevékenységében a közösségre tenni a hangsúlyt. Szakmai oldalról azt tudom mondani, hogy cél elértük: létezik a HR-műhelyünk a szervezés mögött, a kommunikációs csatornáink működnek. Részcélokban van még mit tenni: elsősorban az utógondozást illetően. Az is biztos, hogy legközelebb (előreláthatóan 2010 tavaszán) sokkal tágabb időkeret szükséges, és az is elgondolkodtató, hogy olyan helyen kell tartanunk a börzéket, ahol az egyes szakmai témák fizikálisan is jobban el tudnak különülni.

Világos, hogy az ÉrMe klubból hálózattá szerveződésével, nyilvánosság elé lépésével társadalmi üzenetet is közvetíteni szeretne - ezt vezetőjük, Salzmann Zoltán is elmondta. Van ilyen üzenete a közösségi állásbörzének a válságos helyzetben?

Nem szeretnék nagy ívű dolgokat vázolni, de az biztos, hogy a világ mai helyzete igen nehéz, ahol mind az állásokat, lehetőségeket kínálónak, mind a keresőnek változtatnia kell. Ez felfogható üzenetként. Több alázatra van szükség, a keresőnek pedig komolyan tennie kell azért, hogy eredményes legyen. A saját házunk táján erre szeretnénk utat mutatni.

Különböző utakon járnak, de részben hasonló nehézségekkel küszködnek azok a kezdeményezések, amelyek helyi, illetve közösségi fizetőeszközök életre hívása érdekében indultak a közelmúltban Magyarországon - derült ki a napokban rendezett tanácskozáson. Hasonló ezekben az is, hogy egy-egy adott közösség építését, megerősítését tekintik elsődleges céljuknak.

Tovább

Testhezálló álláslehetőséget nem mindenki talált magának, mégsem érezte úgy senki, hogy üres kézzel kellett távoznia az ÉrMe Üzleti Hálózat legutóbbi, októberi Közösségi Állásbörzéjéről.

Tovább

Lapunk, az IGEN ingyenessé válását szerekesztőségi műhelyünkben is hosszas gondolkodás és előtervezés előzte meg. Miért működik egyre kevésbé a fizetős lappiac? Milyen felületeket tartanak értékesnek a szolgáltatásaikat népszerűsíteni kívánó hirdetők? Miért nem akarunk fizetni az információért? Olvas-e még az "e-generáció" fizetős lapot? - Éppen ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Chris Anderson legújabb könyve, a Free, the Future of a Radical Price is, melyet a Heti Válasz október nyolcadikán megjelent számában szemléz, Matolcsy György rovatában.

A digitális kor egyik vezető magazinja, a Wired főszerkesztője, Chris Anderson harmadik könyvében felvázolja az emberiség új korszakát. Megindult az áttérés az atomok koráról a bitek (az információ alapegysége) korszakára, és ez vezeti el az emberiséget a hiányból a bőségbe. Ma még az atomok világa vesz körül bennünket, de egyre több a bit, az információ és gondolat azokban a termékekben, amelyekre szükségünk van.

Az anyagi világ egyre drágább, de a gondolatok világa egyre olcsóbb lesz. Minden termék ára, ami szoftverré alakítható, tart a nulla felé: egyre több mindent kapunk ingyen. A Google szolgáltatásai, a Wikipédia 12 millió szócikke, a Freecycle vagy a Craigslist több millió használt terméke ingyenesek számunkra. Cserébe mi is adunk valamit: figyelmet és értékelést, a Digg, a Yahoo Answers vagy a Google 411 honlapokon leadott szavazatunkkal fizetünk.Gordon E. Moore 1965-ben felállított törvénye továbbra is működik, így kétévente felére csökken a számítógépes információ feldolgozásának ára, de még jobban csökken a tárolás és továbbítás ára: a három árcsökkenés együtt azt jelenti, hogy évente felére mérséklődik az információ használatának ára. Szemben Murphy törvényével - ami elromolhat, el is romlik, és a világ egyre rosszabb lesz - Moore törvénye szerint világunk egyre gyorsabb, jobb és olcsóbb lesz.

Minél több információ és tudás van egy áruban, annak ára egyre gyorsabban csökken, és végül a zéró felé tart. A zéró az új világ kulcsszava: a nullát - üreset jelentett, sunya volt a neve - Indiában találták fel, majd arabul sifrre változott az elnevezés, s innen vették át a latin tudósok: így lett zephyrus a neve, a zéró gyökere.

Az ingyenesség, mint korábban, ma is működik: családon belül, barátok között és a jótékonyságban a fizetőeszköz a nagyvonalúság, a szeretet, a bizalom, a jó hírnév, és nem a pénz. Fiatal korunkban több időnk van, mint pénzünk, de eljön az idő, amikor ez megfordul, és mivel egyre többen élnek mind hosszabb életet egyre gazdagabban, terjed a jótékonyság, bővül az ingyenesség.

Az ingyen elérhető dolgok köre is bővül, és óriási vállalkozások épülnek az ingyenesség köré: a Google, a Yahoo és a többi digitális cég tömegeknek ad ingyen valamit, és kevesebb hirdetőtől kér sok pénzt. Ez már a pénzgazdaság utáni kor hajnala, amikor a pénz egyre kisebb, és a figyelem egyre nagyobb szerepet játszik. Pénz helyett figyelemmel fizetünk, tehát idővel: az idő nem is pénzzé válik, hanem minden mássá, amit korábban csak pénzzel lehetett elérni.

Agyunk érdekesen működik, mert a lehető legkisebb energiát kívánja kifejteni figyelés közben. Ha választani kell egy nagyon alacsony áron és egy ingyen elérhető dolog között, akkor a második győz, még akkor is, ha az érték-ár arány összevetése mást mondana: agyunk nem vállalja azt a mérlegelő munkát, hogy mennyire köt jó üzletet az alacsony árral, inkább a nulla árat választja. Miután az új fizetőeszköz a figyelem, a biteket tartalmazó áruk ára tömegesen nulla felé tart.

Most akkor mi az igazság? Kitűnő szerzők sora bizonyítja, hogy a fosszilis energia, az élelem, a természeti kincsek, a víz egyre szűkösebbek, és egyre kíméletlenebb használatuk hiányhoz és árrobbanáshoz vezet. Anderson közben azt meséli nekünk, hogy jön a bőség kora. A két történet azonban azonos mesét mesél: ami anyagból van, tart a hiány és a magas ár felé, ami információból áll, tart a bőség és az ingyenesség felé. Ami digitalizálható és szoftverré változtatható, az ingyenes lesz, ami nem - vagy még nem -, annak ára robban.

Azok nyernek, akik sokat vásárolnak abból, ami tart a bőség és a nulla ár felé, és azt adják el, ami tart a hiány és az árrobbanás felé. De az nyeri a legtöbbet, aki élen jár az új korszaktechnológiáiban és az e-gazdaságban.

Matolcsy György

Mit mond a „Caritas in veritate" a környezet védelméről?

Szerző: Bartus Gábor környezetgazdász,
a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
oktatója

A mai társadalmi-gazdasági rendszerek kritikusai egyetérteni látszanak abban, hogy a környezeti válság alapvető okai között a kapitalizmust, a globalizációt és a főáramú közgazdasági paradigmát (mely többek között csak az anyagi érdekek önző hajszolását, a kíméletlen versenyt jelenti) kell elsősorban számontartani. A gazdaság káros környezeti hatásainak csökkentésére a főáramú környezetpolitika a „fenntartható fejlődés" elvét, illetve mikroszinten a „vállalatok társadalmi felelősségvállalásának" (CSR) elvét állítja középpontba, míg a radikálisabb alternatív nézetek a gazdasági növekedés lefékezését, a gazdasági gondolkodás (ökonomizmus) visszaszorítását tartják nélkülözhetetlennek. Ezen elvek sokszor közös jellemzői, hogy nem csak a környezeti minőség romlására hívják fel a figyelmet, de a környezeti problémák megoldásával együtt, ahhoz szorosan hozzátartozónak ítélve, a világ fejlődési gondjait is orvosolnák, például az Észak-Dél ellentétet, a fogyasztási javakhoz és az erőforrásokhoz való hozzájutási egyenlőtlenséget - mind a jelenben élők között, mind a jelen és a jövő generációi között. Ilyen paradigmaváltást szorgalmaz Tóth Gergely írása is: szerinte az egyház társadalmi tanításával „szép összhangban" van egy olyan „társadalmi rend kialakítása", amely a kapitalizmus helyett a voluntarista, lokális gazdaságon alapul, meghaladja az önérdekhajhászó embert, s jótékonyan lassítja a gazdaság pörgését (például a hitelezés szűkítésével), így biztosítva ökolábnyomunk, azaz természetierőforrás-felhasználásunk kívánatos zsugorítását.

Tovább

Szerző: Dr. Tóth Gergely

A már amúgy is megoldhatatlannak tűnő ökológiai problémák (fenntarthatatlan fejlődés) mellé most egy újabb társult: a világgazdasági válság. Ugyanakkor a világgazdasági válság nemcsak a korábbi problémák folyománya, hanem megoldása is.

Tovább

Szerző: Pánczél Hegedűs János

Alapjában véve egy régi ismerősről van szó. Óvodás kora óta ismerem, együtt jártunk hittanra, együtt voltunk elsőáldozók, együtt bérmálkoztunk és aztán egy katolikus ifjúsági csoportba kerültünk, ami nagyobb részt befolyásolta a kapcsolatunkat. Együtt voltunk tízen-, aztán huszonévesek is ugyanabban a közösségben. Túrák, táborok, szentmisék, lelkiségi gyakorlatok és minden héten a kis közösségünk gyűlést tartott. Szóval nagyon régóta ismerem Karcsit már. Tényleg. Tudtam stiklijeiről meg a problémáiról is, amik a katolikus gimis érettségi után jöttek, amikor nem vették fel az egyetemre. Nehéz családi helyzetben volt, sok testvérrel, zűrös szülőkkel. Karcsi a legidősebb, a teher alatt rogyadozni kezdett és magával ragadta az a kettősséggel bíró életstílus, amelyet én csak „katolikus yuppie"-nak hívtam. Nőzött és nem is keveset, zavaros alkalmi munkákat vállalt el, hogy mindig legyen pénze, de e mellett foggal-körömmel ragaszkodott a régi barátaihoz is. Már rég nem azt az erkölcsi és lelki életet élte, amelyet tizenéves korában, de mi azt nyújtottuk neki, amit nem tudott megvalósítani; katolikus erkölcsiséget. Sokat beszélgettünk, időnként eltűnt, aztán visszatért. Mindig ugyanaz volt az ok: sok pia, sok nő, sok hazugság, sok lumpenség és az, hogy az ezzel kapcsolatos "értékrendszerét", viselkedését hozta magával is, és ezt észre sem vette.

Tovább

"Két évvel ezelőtt egy olyan ország képe rajzolódott ki, ahol a közszolgáltatások (egészségügy, oktatás) viszonylag jó színvonalúak, ahol a pénzügyi szektor és a vállalatvezetők szaktudása volt az ország egyik legfontosabb erőssége; ezeknek kellett ellensúlyozni a meglehetősen rossz makrogazdasági, a viszonylag rossz technológiai és infrastruktúra mutatókat, valamint a nem túl erős innovációs potenciált. Ezt képet tavaly az rombolta le, hogy míg a makrogazdasági mutatók gyakorlatilag változatlanok maradtak, addig a magyarországi menedzsment színvonalának megítélése jelentősen leromlott. A romlás idén tovább folytatódott. Ehhez társult a bankrendszer és az alapvető gazdasági intézmények (ez alatt alapvetően a jogszabályok, a szabályozás minőségét kell érteni) megítélésének visszaesése. Sőt, az utóbbi év makrogazdasági eredményei miatt ma már fordított a helyzet: a magyar makrogazdasági mutatók jobb értékelést kapnak, mint az üzleti szférát állapotát mérő mutatók."

Szalai Ákosnak az index.hu-n megjelent írása a Global Competitiveness Report és Doing Business évkönyv legfrissebb adatsorait veszi számba. A cikk itt olvasható: http://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2009/09/24/stabilabban_de_egyre_gyengebb_kilatasokkal/

Az egyházak és a multicégek közötti sajátos hasonlóságokról is ír Hegedűs Zoltán Amit érdemes megtanulni a multiktól, és amit nem című könyvében, amiből a hvg.hu hosszabban is idéz. A nemzetközi nagyvállalatok „egyháziasodása" egyfelől jó hír lehet (lám, az üzleti világ is ráébredt, hogy transzendens értékek nélkül nincs élet, üzleti élet sem). Másfelől, a dolog trendjét tekintve (lassan az egyház(ak) helyét is átveszik a nagyvállalatok?), mégiscsak van az egészben valami hátborzongató.

Néhány sor idézet a hvg.hu ismertetőjéből:

„A cégóriások elnökeinek és felső vezetőinek médianyilatkozatai, konferenciabeszédei, megnyilvánulásai úgy kifelé, mint a nagyobb létszámú belső értekezleteken, egyre inkább hasonlítanak vallásos prédikációkhoz. Ezek a beszédek tele vannak emberközpontúsággal, mások dicséretével, a társadalmi felelősségvállalás, a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés nemes eszméinek taglalásával. A céges problémákat és gondokat sem kerülik el, de azok megoldását megértő, nyugodt méltósággal és megfelelő önbizalommal tárgyalják.

A cég nemcsak az egyházhoz mint szervezethez, hanem annak belső lényegéhez, a vallásához és hitéhez is hasonlítani kezd. A formáról a tartalomra vezethet át annak megfigyelése, hogy a multinacionális cégek internetről bármikor letölthető víziói és missziói (erős egyházi hagyományuk van a szavaknak!) a minél mélyebb lényeget, a boldogabb emberi jövőt, a valódi értékeket, a nemes célokat, erkölcsiséget, illetve a cég ezekhez való hozzájárulását kívánják megfogalmazni. Még az alkohol- és dohánygyártó, illetve -forgalmazó óriáscégek is ilyen irányban próbálkoznak.

A vállalatvezetést segítő tanok pedig egyre magasabbról érkeznek - mutat rá Hegedűs. A jó öreg IQ mellett és azon túlmenően már évek óta kötelező elvárás a megfelelő érzelmi intelligencia megléte a vezetők esetében. A legújabb vezetési ismereteket tárgyaló könyveket átolvasva kialakulhat az emberben egy olyan érzés, hogy mereven ateista vagy transzcendens gondolatoktól mentes ember már nehezen tud igazi csúcsvezetővé válni."

A hetilap hosszabb ismertetője itt található: http://hvg.hu/kkv/20090918_hegedus_zoltan_multik.aspx?s=2009918nl

Bizalmi hálózatokkal a válság ellen címmel közölt figyelemre méltó összefoglalást az Origo. Íme néhány bekezdésnyi idézet a cikkből:

„A tisztességes üzletszerzés, a becsületes munkavégzés, a pontos elszámolás ugyanis nem csak morális, hanem gazdasági értékek is - és bár konkrét értékük nehezen becsülhető meg, de könnyen el lehet képzelni, hogy mennyivel kevesebbe kerülne üzletelnünk, ha bízhatnánk a partnereinkben, és azt is tudhatjuk, hogy nagyon sokba kerülnek a nem megbízható üzletfelek. A bizalmi kapcsolatok jelentőségét nagyban is meg lehetett a közelmúltban tapasztalni, elég csak arra gondolni, hogy miképp állította le a bizalom hiánya szinte az egész nemzetközi pénzügyi rendszert a Lehman Brothers tavaly szeptemberi csődje után.

A közgazdasági szakirodalomban tranzakciós költségeknek nevezett tételek (azaz azok a költségek, amiket a tranzakció létrehozása érdekében vállalunk) jelentősen csökkenthetők, ha a felek között megvan a bizalom, és főleg ha ez a bizalom hosszú távon meg is marad. Amennyiben a bizalom hiányzik, akkor kénytelenek vagyunk egyéb eszközökkel bebiztosítani: ilyen eszköz a jogrendszer, a rendőrség, a szerződések teljesítését kikényszerítő államigazgatási rendszer. A tapasztalatok alapján a bizalmi tőkére épülő hálózatok kiépítése rövid távon költséges is lehet, de hosszú távon jót tesz a vállalkozásoknak, üzleti szempontból is.

Az értékrendi alapon szervező hálózatoknak a fenti előnyök mellett hátrányaik is vannak. A legnagyobb talán abból adódhat, hogy jelentősen beszűkítik a versenyt, hiszen a hálózaton belüli üzletelés azt is jelenti, hogy aki nincs a hálózatban, az kimaradhat az üzletből. A kérdés elsősorban az, hogy milyen üzleti kapcsolatok esetében ér többet a megbízhatóság a versenyből adódó hatásoknál - a hálózatra szavazó üzletemberek szerint ezek a kapcsolatok vannak többségben."

A teljes cikk: http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20090917-a-gazdasagi-valsagban-nohet-az-uzleti-halozatok-szerepe.html

Szerző: Szalai Ákos (Budapesti Corvinus Egyetem)

„Ne akard már bebeszélni nekem, hogy a nagyvállalatokkal semmi baj!" - tört ki a minap a felháborodás Rafaelből. - „Értem én, hogy a vállalkozás és a piac alapvetően jó dolog. Én is vállalkozó vagyok. De az a piac, azok a „piaci mechanizmusok", amiről te beszélsz, nem léteznek. A láthatatlan kéz nem irányít semmit, csak a gazdasági erő számít, a nagyvállalatok diktálnak."

Tovább

Salzmann Zoltánt, az ÉrMe vezetőjét többek közt arról kérdeztük, hogy mi köze a vallásnak az üzlethez, milyen választ kínál szervezetük a válságra és hogy van-e forródrótjuk az érseki irodába. (Az interjú a Konzervatórium blog részére készült.)

Szokatlan név: ÉrMe üzleti hálózat - elsütötte már valaki a keresztény maffiás poént?

Mármint külső szemlélő? Nem hallottam. Egy üzleti hálózatot lehet maffiához is hasonlítani, az viszont biztos, hogy ilyen példázat velünk nem stimmel: a mi létünk nem titok. Mind az alapjaink mind a céljaink, mind az erkölcsiségünk teljesen nyilvános, ha máshonnan nem, a honlapunkról elővehető. Nyilván minden olyan hely, ahol emberek egy csoportja meghatározott céllal összejön és együttműködik, ráadásul még más informális szervezetekben megszokottaktól eltérően szokásai, rituáléi is vannak, az kívülről furcsa. Szokásunk például, hogy a találkozóinkon nem használunk mobiltelefont.

Komolyan? Csak nem ez is a Keresztény Üzleti Regula része?

Nem függ össze a kettő, regulának mi a statútumot hívjuk, mely a szervezet működésének alapelveit tartalmazza. Ám kétségtelen, van ilyenünk is.

2000 óta létezik az ÉrMe, mégis most döntött úgy, hogy a nyilvánosság elé lép: első Keresztény Üzleti Találkozót hirdet, állásbörzét szervez. Nem rossz időpontválasztás ez a keresztény kapitalistáknak? A rendszerük állítólag épp' most dől össze.

Egyáltalán nem rossz, sőt, az időzítés maga is üzenet: látszik, hogy a rendszer nem jó, tele van hibákkal, ezért meg kell mutassa magát olyan szerveződés is, mely nyíltan vállalja azokat az értékeket, melyekről hiszi, hogy segíthetnek. Mi már 2006 óta mondjuk, hogy az üzleti életben az embernek addig, vagy addig sem kötelező nyújtózkodnia, ameddig a takarója ér. Most pedig, túl a krízis első hullámain pont azt látjuk (az óvatosság mellett), hogy a Hálózat tagságát kevésbé tépázta meg ez az időszak, mint a rajta kívüli környezetet, vagy az államot.

A teljes cikk a Konzervatóriumon olvasható >>>>>>