Vámosmáté

Vesztes vagy, ha nem vállalkozol semmire! [+]

2010. július 5. 10:18 / Pálfay Erzsébet

Bakancslista Program címmel idén több mint 2500 érettségi előtt álló diákhoz jutott el az ÉrtékMegörző (ÉRME) Alapítvány vállalkozói létet népszerűsítő kezdeményezése. A projekt koordinátorát, Czellár Mónikát kérdeztem a program hátteréről és tartalmáról.


Érdekes, beszédes a név: Bakancslista. Honnan az ötlet és mi az üzenete?

A bakancslista név sokaknak ismerősen csenghet: ez egy néhány éve bemutatott amerikai film címe, mely két öregedő férfiról szól, akik rájönnek, hogy az életük eddig unalmas és semmirevaló volt. Sok évvel azelőtt egyikük filozófiatanára azt javasolta diákjainak, hogy állítsanak össze egy 'bakancslistát', vagyis gyűjtsék össze azokat a dolgokat, amelyeket meg akarnak tenni és tapasztalni az életben, mielőtt feldobják a bakancsot. Ezt az ötletet vettük alapul, és egyben ezzel szerettük volna érzékeltetni, mennyire fontos mindannyiunk életében egy ilyen lista, vagyis a tervezés.

Mi volt a programotok konkrét célja? Mit kínáltatok a fiatal felnőtt nemzedéknek?

A koncepciónk az volt, hogy a középiskolás korosztály számára test-, azaz élet közelbe vigyük a vállalkozást, a vállalkozói létet, mint alternatívát és életformát. Előadásaink és programjaink célja, hogy megértesse a fiatalokkal: az életben a valamire való vállalkozást nem lehet elkerülni, hiszen az az ember hivatása, hogy teljesítse azt, amiért a világra született.

Ha megnézzük a statisztikákat, azt láthatjuk, hogy a jelenleg nyilvántartott munkanélküliek közel egyharmada pályakezdő.

Ez sajnos így van, pedig a szakmunkás és szakközépiskolát végzett hallgatók jelentős részének van esélye arra, hogy középiskolai tanulmányait befejezve, társas, vagy egyéni vállalkozóként lépjenek be a munkaerőpiacra! Meggyőződésünk, hogy a pályakezdő vállalkozások kezdeti sikertelenségének gyakori oka nem az anyagi tőke, vagy a nem megfelelő szakismeret, hanem a gazdasági, piaci racionalitásokat figyelmen kívül hagyó, vállalkozói szemléletmód hiányából fakad. A vállalkozói létforma, szemléletmód, a vállalkozások speciális adózási, pénzügyi ismereteinek elsajátítása így mind a diákok, mind az iskolák részéről is egyre nagyobb igényként jelenik meg. Hazánkban csaknem 1,3 millió gazdasági szervezet, ebből megközelítőleg 710. 000 egyéni vállalkozás és majd 500.000 mikro-, kis- és középvállalkozás működik. A működőképes vállalkozások száma és a piacon betöltött szerepük az egyik legmeghatározóbb eleme egy ország gazdasági potenciáljának. Az oktatási rendszerünkből mégis teljes mértékben hiányoznak a gazdasági szervezetekkel, azok működési elvével, társadalmi, gazdasági szerepével kapcsolatos alapismeretek.

A kritikusok emellett a gyakorlatiasságot is hiányolják.

Nagyon sokan már pályakezdőként szembesülnek azzal, hogy nem ismerik és ezáltal nem is tudják kihasználni az előttük álló lehetőségeket! A Bakancslista Program célja tehát, hogy olyan mindenki számára érthető és hasznosítható tudásanyagot tudjunk átadni, mely ismeretek birtokában képesek lesznek megfelelő módon, a piaci törvényszerűségeket figyelembe véve, kiválasztani a vállalkozásuk tárgyát, meghatározni céljait. A projekt segítheti a szakközépiskolát, gimnáziumot végzett hallgatók - a gazdasági, piaci racionalitásokat figyelembe vevő - pályaorientációját is.
Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a hallgatók a megfelelő elméleti képzés mellett elsősorban olyan gyakorlati ismereteket tudjanak elsajátítani, amit a valós életben is hatékonyan tudnak majd alkalmazni!

Hogyan épült fel a program, melyek voltak a főbb elemei?

Sokat tanakodtunk, hogyan lehet/kell a 17-18 éves fiatalokat egy ilyen témával úgy megszólítani, hogy ne száraz előadás stílusban, hanem interaktív, a véleményükre is építő, elgondolkodtató és természetesen értékrendet is átadó módszertant dolgozzunk ki.

Programunk első eleme egy „osztályfőnöki óra" volt. Ezen egy előre kidolgozott tematika szerint, a résztvevő fiatalok interaktív bevonásával igyekeztünk felmérni, hogy a vállalkozás, az üzleti siker, a pénz, az áldozatvállalás mennyire és hogyan foglalkoztatja a fiatalok gondolatait: mennyire van jelen életükben, mekkora szerepet játszik pályaválasztásukban, továbbtanulási döntésükben.
Második elemként a középiskola 3. és 4. évfolyamos diákjainak szerveztünk „Szakmától a hivatásig, vagy a hivatástól a szakmáig" címmel workshopot. Ezeken a rendezvényeken több különböző szakterületen tevékenykedő vállalkozó számolt be arról, hogy végzettségük, vagy hozzáállásuk alapján milyen elvi vagy gyakorlati lehetőségek nyíltak/nyílhatnak meg az üzleti vagy vállalkozói élet területén.

Végül a program harmadik elemét, - együttműködve egy nemzetközi ifjúsági üzleti programmal - kifejezetten az üzleti és vállalkozási tevékenység vagy életforma iránt érdeklődő tanulók számára hirdettük meg. Ennek keretében a tanulók megismerték a gyakorlatban is az üzleti élet legfontosabb alapfogalmait, feladatait és módszereit.

Milyen szakemberek vettek részt a közös munkában?

Körülbelül harmincan voltak, akik ezt a programot felírták a Bakancslistájukra, nyomokat hagytak, és ezzel a következő generáció fejlődését szolgálták. A szakmák világából szinte nem volt olyan, melyet valaki ne képviselt volna, a tudás átadását, a fiatalok útkeresését pedig pszichológus, karrier-tanácsadó, pedagógus szakértők is segítették. Mindezt összesen 34 iskolában, 83 osztályfőnöki órán, számos szakmák napján: 2620 diákhoz tudtuk eljuttatni.

Milyen volt a program fogadtatása a diákok körében?

Érdekes volt tapasztalni, hogy számukra mennyire szokatlan volt ez a helyzet. Még hogy ők választhatnak, nem mondják meg nekik, mit csináljanak, hova menjenek? Voltak - eleinte kevesebben - akik bátran éltek ezzel a nyitottabb, interaktív helyzettel, voltak, akik nehezebben oldódtak. Egy biztos: Magyarországon ma még nem elterjedt az ilyesfajta módszertan. De azért hamar kialakultak a workshop csoportok, és elkezdődhetett a meghitt, sokszor bensőséges hangulatú eszmecsere, beszélgetés. Hadd álljon itt egy egyik diáktól származó visszajelzés: „A gyakorlati tapasztalatok és a konkrét dolgok tényleg hasznosak, kár hogy kevés más ilyen alkalom kínálkozik." -ahogy ő fogalmazott. Ami nekünk talán a leginkább meggyőző volt, hogy sok esetben a szülők jelezték vissza, és köszönték meg az iskolavezetésnek a programot, amiről otthon a fiatal előző este lelkesen beszámolt a szüleinek.

Ezek szerint a projekt beváltotta a hozzáfűzött reményeket. De hogyan tovább?

Mi is úgy ítéljük meg, hogy hiányt pótló kezdeményezést indítottunk el, és azt tervezzük, hogy munkánkat szeptembertől kiszélesítjük. De addig még előttünk a nyár, ami a mi esetünkben sok-sok munkával is telik majd.

Még 2009 decemberében megszervezi az első „Szakmák napját" az ÉrMe Üzleti Hálózat. A rendezvényen olyan középiskolások - és igény szerint szüleik - veszek részt, akik tudatosan szeretnék tervezni jövőjüket, és megalapozott döntést akarnak hozni a pályaválasztás, a továbbtanulás kérdésében. Mindez az ÉrMe Üzleti Hálózat által szervezett Bakancslista-projekt része, melynek az a célja, hogy a fiatalok életközelből is megismerkedhessenek az üzleti élettel, a vállalkozói életformával és hivatással.

Tovább

Gyakorlati eredményeik és sikereik mellett társadalmi üzenetet is megfogalmaznak a közösségi állásbörzét szervező ÉrMe HR Műhely vezetői. Az október végén zajlott börze előzményeiről, szervezéséről, hangulatáról és tanulságairól Gável Pétert kérdeztük.

Nyüzsgés, zsúfolt standok, agresszív menedzserek és hosszú sorok, melyek végén csak mérnököket keresnek - valami ilyesmi juthat eszébe az embernek az „állásbörze" szó hallatán. Ehhez képest mitől „közösségi" és hogyan kell elképzelni az ÉrMe állásbörzéjét?

Az ötlet a levelezőlistáink tanulsága alapján került elő 2006 környékén. Akkoriban egyre többször tapasztaltuk, hogy képesek vagyunk segítséget nyújtani az ÉrMé-s üzletemberek köreiben időnként jelentkező álláskeresőknek - itt gondolhatunk komoly céges munkákra, vagy egészen egyszerűen olyan helyzetekre, amikor egy plébánia takarító nénit keres, mi pedig éppen ide is, oda is tudunk közvetíteni. 2006 előtt a tevékenységünk csupán annyit jelentett, hogy központosítottuk az információinkat; ki kit ismer, milyen igényekkel. Próbáljunk meg állást keresni a „belsősöknek". Nekem ez a keresztény értékalapú közvetítés korábbi személyes vágyam is volt, hiszen a cégünk alapból HR-es tevékenységgel foglalkozik. A munkát azzal kezdtük, hogy létrehoztunk egy álláskeresőknek elérhető referenciaalapú adatbázist, és központosítottuk az információáramlást. Ám egy idő után azt vettük észre, hogy a lehetőségeink ebben a formában végesek, mert több az álláskereső, mint gondoltuk. Ezért jutottunk el idén odáig, hogy együttműködve a legtöbb partnerünkkel és a Nagycsaládosok Országos Egyesületével immár szervezettebb körülmények között, személyes találkozóval kerítsünk sort börzére.

Amely egyébként így sem tűnik nagyüzemnek. A sajtóanyaguk szerint 50-nél alig több kereső volt. Nem tűnik ez komolytalannak?

Pont akkor lenne komolytalan, ha arctalan tömeggel próbálnánk meg kapcsolatot építeni. A mi céljaink teljesen mások. Kezdjük ott, hogy az állásbörzére száznál is többen jelentkeztek, mi azonban már az elején azt mondtuk, hogy ez az alkalom azok számára nyitott, akik valóban érdeklődnek, akik személyes kapcsolatot szeretnének kialakítani, és nem csak meghintik a piacot az életrajzukkal, aztán valami jelre várnak. Mindenkitől elvártuk, hogy amellett, hogy keres, hozzon is valamit magával, gondolkodjon együtt velünk, és ossza meg álláskeresési tapasztalatait más álláskeresőkkel is.

Ennek szellemében zajlott maga az alkalom is? Lehet érvényesíteni ilyen személyességet, kölcsönösséget egy állásbörzén?

Maga a menetrend úgy nézett ki, hogy a Benczúr Hotelban találkozunk, és az érkezőket nem standok fogadták, sőt, a hagyományos értelemben a kiállítók nem is voltak jelen, hanem mi, szervezők gyűjtöttük, listáztuk és képviseltük a lehetőségeket. Persze előkerül a kérdés: mi van akkor, ha nem jut mindenkinek? Egymás torkának csak nem eshetünk. Éppen ezért mondtuk, hogy aki eljön ide, biztosan kaphat valamit: ha halat nem is, hálót biztosan. Lehet, hogy valaki nem talál álláslehetőséget, de kaphat olyat, amit fel tud használni a további keresésben. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy az álláslehetőségek mellett négy „fakultációt" szerveztünk (önismeret, karrier management, gyakorlati tanácsok, „Hogyan dolgozzam fel, hogy munkanélküli vagyok?"), vagyis kiscsoportos fórumokat, ahol HR-szakemberek, mentorok segítségével bárki kaphatott tanácsot. Itt egészen hétköznapi, gyakorlati kérdésekre kell gondolni (Hogyan kell elkészíteni egy motivációs levelet? ill. Hogy kell kiállni egy meghallgatásra?), de természetesen nem álltunk meg ennél, igyekeztünk segíteni az életünk megváltoztatása, vagy a Jóistennel való kapcsolatkeresés közben előkerülő kérdések megválaszolásában. Tanácsadóként és keresztény emberként is az a tapasztalatom, hogy az önismereti fakultáció nagyon fontos volt, hiszen az álláskeresésben nagyon sokat számít a lelki tartalék.

A szavaiból úgy tűnik, nem a hagyományos, pályakezdő csoportot célozták. Általában milyennek írhatók le az állásbörze résztvevői?

Valóban, hozzánk most a börzére inkább a negyvenes-ötvenes éveikben levő emberek jöttek. Természetesen ez megadja a beszélgetések hangvételét is, hiszen míg a pályakezdők sokkal inkább egy „ide nekem a világot" típusú hozzáállással rendelkeznek, addig a sokszor már családos álláskeresőkben egészen más gondolatok fogalmazódnak meg.

Hetek teltek el az állásbörze óta. Lehet már értékelni hatékonyság szempontjából?

Természetesen. A börze részét illetően, a konkrét állásegyeztetések után azt biztosan tudjuk, hogy van már sikeres találat. A tanácsadással kapcsolatban is jók a visszajelzések, és sikeresnek mondható az is, hogy az eseményben a keresők és HR-szakemberek, mentorok viszonyában is a közösségi jelleget élhettük meg; az ÉrMe egyébként is igyekszik legtöbb tevékenységében a közösségre tenni a hangsúlyt. Szakmai oldalról azt tudom mondani, hogy cél elértük: létezik a HR-műhelyünk a szervezés mögött, a kommunikációs csatornáink működnek. Részcélokban van még mit tenni: elsősorban az utógondozást illetően. Az is biztos, hogy legközelebb (előreláthatóan 2010 tavaszán) sokkal tágabb időkeret szükséges, és az is elgondolkodtató, hogy olyan helyen kell tartanunk a börzéket, ahol az egyes szakmai témák fizikálisan is jobban el tudnak különülni.

Világos, hogy az ÉrMe klubból hálózattá szerveződésével, nyilvánosság elé lépésével társadalmi üzenetet is közvetíteni szeretne - ezt vezetőjük, Salzmann Zoltán is elmondta. Van ilyen üzenete a közösségi állásbörzének a válságos helyzetben?

Nem szeretnék nagy ívű dolgokat vázolni, de az biztos, hogy a világ mai helyzete igen nehéz, ahol mind az állásokat, lehetőségeket kínálónak, mind a keresőnek változtatnia kell. Ez felfogható üzenetként. Több alázatra van szükség, a keresőnek pedig komolyan tennie kell azért, hogy eredményes legyen. A saját házunk táján erre szeretnénk utat mutatni.

Testhezálló álláslehetőséget nem mindenki talált magának, mégsem érezte úgy senki, hogy üres kézzel kellett távoznia az ÉrMe Üzleti Hálózat legutóbbi, októberi Közösségi Állásbörzéjéről.

Tovább

Salzmann Zoltánt, az ÉrMe vezetőjét többek közt arról kérdeztük, hogy mi köze a vallásnak az üzlethez, milyen választ kínál szervezetük a válságra és hogy van-e forródrótjuk az érseki irodába. (Az interjú a Konzervatórium blog részére készült.)

Szokatlan név: ÉrMe üzleti hálózat - elsütötte már valaki a keresztény maffiás poént?

Mármint külső szemlélő? Nem hallottam. Egy üzleti hálózatot lehet maffiához is hasonlítani, az viszont biztos, hogy ilyen példázat velünk nem stimmel: a mi létünk nem titok. Mind az alapjaink mind a céljaink, mind az erkölcsiségünk teljesen nyilvános, ha máshonnan nem, a honlapunkról elővehető. Nyilván minden olyan hely, ahol emberek egy csoportja meghatározott céllal összejön és együttműködik, ráadásul még más informális szervezetekben megszokottaktól eltérően szokásai, rituáléi is vannak, az kívülről furcsa. Szokásunk például, hogy a találkozóinkon nem használunk mobiltelefont.

Komolyan? Csak nem ez is a Keresztény Üzleti Regula része?

Nem függ össze a kettő, regulának mi a statútumot hívjuk, mely a szervezet működésének alapelveit tartalmazza. Ám kétségtelen, van ilyenünk is.

2000 óta létezik az ÉrMe, mégis most döntött úgy, hogy a nyilvánosság elé lép: első Keresztény Üzleti Találkozót hirdet, állásbörzét szervez. Nem rossz időpontválasztás ez a keresztény kapitalistáknak? A rendszerük állítólag épp' most dől össze.

Egyáltalán nem rossz, sőt, az időzítés maga is üzenet: látszik, hogy a rendszer nem jó, tele van hibákkal, ezért meg kell mutassa magát olyan szerveződés is, mely nyíltan vállalja azokat az értékeket, melyekről hiszi, hogy segíthetnek. Mi már 2006 óta mondjuk, hogy az üzleti életben az embernek addig, vagy addig sem kötelező nyújtózkodnia, ameddig a takarója ér. Most pedig, túl a krízis első hullámain pont azt látjuk (az óvatosság mellett), hogy a Hálózat tagságát kevésbé tépázta meg ez az időszak, mint a rajta kívüli környezetet, vagy az államot.

A teljes cikk a Konzervatóriumon olvasható >>>>>>

Cimkék: Érme, ajánló

Bizalmi hálózatok – megoldás a válságra? [+]

2009. szeptember 10. 21:42 / Vámos Máté

Az ÉrMe Üzleti Hálózat - tagjainak személyes tapasztalataiból kiindulva - egyetért azokkal az elemzőkkel, akik szerint a gazdaság jelenlegi súlyos működési zavarainak egyik fő oka a bizalomhiány. A piacgazdaság működéséhez ugyanis minden időben szükséges az üzleti partnerek között az együttműködésre való képesség és hajlandóság - ennek pedig fontos feltétele a személyes bizalom. Válság idején pedig különösen felértékelődnek a személyes bizalmi kapcsolatok, hálózatok.

Tovább

Miért kellene mindig tovább fújni a lufit? [+]

2009. szeptember 4. 21:26 / Bethlenfalvy Gábor

Az interjú eredetileg az ÉrMe Hálózat internetes lapjában, a Hídverő Üzleti Magazinban jelent meg.

Az anyagi javakhoz való helyes viszony, a hosszú távon tisztességes üzleti tevékenység, a munkavállalókkal szembeni korrekt magatartás válságos időszakban is hozzájárulhat egy vállalkozás megerősödéséhez - állítja Schumicky András, az SCH-ps Kft. résztulajdonosa. Az ÉrMe-hálózat egyik vezetőjeként is ismert üzletember szerint a keresztény vállalkozók összefogása terén még van tenni- és gondolkoznivalónk.

Tovább

Leírás

Piac és gazdaság - keresztény szemmel

Keresés

Keres

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

IGEN Cikkgyűjtő

Utolsó hozzászólások

  • Nincsenek hozzászólások.

© 2008-2024, IGEN