Érdekes, beszédes a név: Bakancslista. Honnan az ötlet és mi az üzenete?

A bakancslista név sokaknak ismerősen csenghet: ez egy néhány éve bemutatott amerikai film címe, mely két öregedő férfiról szól, akik rájönnek, hogy az életük eddig unalmas és semmirevaló volt. Sok évvel azelőtt egyikük filozófiatanára azt javasolta diákjainak, hogy állítsanak össze egy 'bakancslistát', vagyis gyűjtsék össze azokat a dolgokat, amelyeket meg akarnak tenni és tapasztalni az életben, mielőtt feldobják a bakancsot. Ezt az ötletet vettük alapul, és egyben ezzel szerettük volna érzékeltetni, mennyire fontos mindannyiunk életében egy ilyen lista, vagyis a tervezés.

Mi volt a programotok konkrét célja? Mit kínáltatok a fiatal felnőtt nemzedéknek?

A koncepciónk az volt, hogy a középiskolás korosztály számára test-, azaz élet közelbe vigyük a vállalkozást, a vállalkozói létet, mint alternatívát és életformát. Előadásaink és programjaink célja, hogy megértesse a fiatalokkal: az életben a valamire való vállalkozást nem lehet elkerülni, hiszen az az ember hivatása, hogy teljesítse azt, amiért a világra született.

Ha megnézzük a statisztikákat, azt láthatjuk, hogy a jelenleg nyilvántartott munkanélküliek közel egyharmada pályakezdő.

Ez sajnos így van, pedig a szakmunkás és szakközépiskolát végzett hallgatók jelentős részének van esélye arra, hogy középiskolai tanulmányait befejezve, társas, vagy egyéni vállalkozóként lépjenek be a munkaerőpiacra! Meggyőződésünk, hogy a pályakezdő vállalkozások kezdeti sikertelenségének gyakori oka nem az anyagi tőke, vagy a nem megfelelő szakismeret, hanem a gazdasági, piaci racionalitásokat figyelmen kívül hagyó, vállalkozói szemléletmód hiányából fakad. A vállalkozói létforma, szemléletmód, a vállalkozások speciális adózási, pénzügyi ismereteinek elsajátítása így mind a diákok, mind az iskolák részéről is egyre nagyobb igényként jelenik meg. Hazánkban csaknem 1,3 millió gazdasági szervezet, ebből megközelítőleg 710. 000 egyéni vállalkozás és majd 500.000 mikro-, kis- és középvállalkozás működik. A működőképes vállalkozások száma és a piacon betöltött szerepük az egyik legmeghatározóbb eleme egy ország gazdasági potenciáljának. Az oktatási rendszerünkből mégis teljes mértékben hiányoznak a gazdasági szervezetekkel, azok működési elvével, társadalmi, gazdasági szerepével kapcsolatos alapismeretek.

A kritikusok emellett a gyakorlatiasságot is hiányolják.

Nagyon sokan már pályakezdőként szembesülnek azzal, hogy nem ismerik és ezáltal nem is tudják kihasználni az előttük álló lehetőségeket! A Bakancslista Program célja tehát, hogy olyan mindenki számára érthető és hasznosítható tudásanyagot tudjunk átadni, mely ismeretek birtokában képesek lesznek megfelelő módon, a piaci törvényszerűségeket figyelembe véve, kiválasztani a vállalkozásuk tárgyát, meghatározni céljait. A projekt segítheti a szakközépiskolát, gimnáziumot végzett hallgatók - a gazdasági, piaci racionalitásokat figyelembe vevő - pályaorientációját is.
Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a hallgatók a megfelelő elméleti képzés mellett elsősorban olyan gyakorlati ismereteket tudjanak elsajátítani, amit a valós életben is hatékonyan tudnak majd alkalmazni!

Hogyan épült fel a program, melyek voltak a főbb elemei?

Sokat tanakodtunk, hogyan lehet/kell a 17-18 éves fiatalokat egy ilyen témával úgy megszólítani, hogy ne száraz előadás stílusban, hanem interaktív, a véleményükre is építő, elgondolkodtató és természetesen értékrendet is átadó módszertant dolgozzunk ki.

Programunk első eleme egy „osztályfőnöki óra" volt. Ezen egy előre kidolgozott tematika szerint, a résztvevő fiatalok interaktív bevonásával igyekeztünk felmérni, hogy a vállalkozás, az üzleti siker, a pénz, az áldozatvállalás mennyire és hogyan foglalkoztatja a fiatalok gondolatait: mennyire van jelen életükben, mekkora szerepet játszik pályaválasztásukban, továbbtanulási döntésükben.
Második elemként a középiskola 3. és 4. évfolyamos diákjainak szerveztünk „Szakmától a hivatásig, vagy a hivatástól a szakmáig" címmel workshopot. Ezeken a rendezvényeken több különböző szakterületen tevékenykedő vállalkozó számolt be arról, hogy végzettségük, vagy hozzáállásuk alapján milyen elvi vagy gyakorlati lehetőségek nyíltak/nyílhatnak meg az üzleti vagy vállalkozói élet területén.

Végül a program harmadik elemét, - együttműködve egy nemzetközi ifjúsági üzleti programmal - kifejezetten az üzleti és vállalkozási tevékenység vagy életforma iránt érdeklődő tanulók számára hirdettük meg. Ennek keretében a tanulók megismerték a gyakorlatban is az üzleti élet legfontosabb alapfogalmait, feladatait és módszereit.

Milyen szakemberek vettek részt a közös munkában?

Körülbelül harmincan voltak, akik ezt a programot felírták a Bakancslistájukra, nyomokat hagytak, és ezzel a következő generáció fejlődését szolgálták. A szakmák világából szinte nem volt olyan, melyet valaki ne képviselt volna, a tudás átadását, a fiatalok útkeresését pedig pszichológus, karrier-tanácsadó, pedagógus szakértők is segítették. Mindezt összesen 34 iskolában, 83 osztályfőnöki órán, számos szakmák napján: 2620 diákhoz tudtuk eljuttatni.

Milyen volt a program fogadtatása a diákok körében?

Érdekes volt tapasztalni, hogy számukra mennyire szokatlan volt ez a helyzet. Még hogy ők választhatnak, nem mondják meg nekik, mit csináljanak, hova menjenek? Voltak - eleinte kevesebben - akik bátran éltek ezzel a nyitottabb, interaktív helyzettel, voltak, akik nehezebben oldódtak. Egy biztos: Magyarországon ma még nem elterjedt az ilyesfajta módszertan. De azért hamar kialakultak a workshop csoportok, és elkezdődhetett a meghitt, sokszor bensőséges hangulatú eszmecsere, beszélgetés. Hadd álljon itt egy egyik diáktól származó visszajelzés: „A gyakorlati tapasztalatok és a konkrét dolgok tényleg hasznosak, kár hogy kevés más ilyen alkalom kínálkozik." -ahogy ő fogalmazott. Ami nekünk talán a leginkább meggyőző volt, hogy sok esetben a szülők jelezték vissza, és köszönték meg az iskolavezetésnek a programot, amiről otthon a fiatal előző este lelkesen beszámolt a szüleinek.

Ezek szerint a projekt beváltotta a hozzáfűzött reményeket. De hogyan tovább?

Mi is úgy ítéljük meg, hogy hiányt pótló kezdeményezést indítottunk el, és azt tervezzük, hogy munkánkat szeptembertől kiszélesítjük. De addig még előttünk a nyár, ami a mi esetünkben sok-sok munkával is telik majd.

Egy éve jelent meg XVI. Benedek Caritas in Veritate című körlevele. A szociális enciklikák sanyarú sorsa, hogy politikai programszövegként értelmezik (félre) őket. A Rerum Novarumot például a modern kapitalizmus kritikájaként, a Populorum Progressiot mint a harmadik világ jogai melletti kiállás dokumentumot tartják nyilván. A Caritas in Veritate megjelenésének pillanatában is rögtön megkezdődtek a próbálkozások politikai-ideológiai skatulyába passzírozni a dokumentumot. Csak az „otthoni", német nyelvű reakcióknál maradva: a pápa „új pénzügyi világrendet akar", „leszámol a piaci radikalizmussal", vagy éppen „ Adam Smith örököse". A rutinosabbak azonban gyorsan megsejtették, hogy a körlevél ellenáll az ilyen címkézésnek, és kijelentették, hogy a „pápa nem érti a világot", az enciklika pedig túl absztrakt, túl elméleti, és nem ad kellő útmutatást a világ égető problémáinak megoldásához.

A fanyalgó kritikusoknak joggal szegte kedvét a körlevél, mivel az éppen az ellen a szemléletmód ellen irányul - ha szabad ilyen polemikus célt tulajdonítani a Tanítóhivatalnak -, ami az ideologizálókat jellemzi. A világlátásuk talán három legfontosabb eleme, hogy az Egyház (1) legyen „nyitott a párbeszédre a világgal" (értsd: szinte bármi áron), (2) tegyen magáévá különféle társadalmi-gazdasági programokat, és (3) ismerje el a politika primátusát a társadalmi bajok orvoslásában. E három elvárást a pápa egyetlen csattanós válasszal utasította vissza: a társadalmi tanítás szegletkövévé az igazságosság helyett a szeretetet, a caritast tette meg. Nézzük sorjában!

Két hete adták tudtul a világ hírügynökségei, hogy XVI. Benedek a politika primátusát hirdeti a pénzpiaccal szemben. Voltak (amerikaiak, a baloldalon), akik gyorsan fel is hívták a figyelmet, hogy a beszéd nem teljesen egy héttel az új amerikai pénzpiaci szabályozás elfogadása után hangzott el. (A közvélekedés szerint az Obama-adminisztráció a pénzpiacokat, a pénzügyi intézményeket erőteljes korlátozó szabályt fogadott el. Igazából csak annyi történt, hogy felállítottak jónéhány olyan új hatóságot, amelynek lehetősége lesz erre.) Magyarországon ismét volt, aki a pápai tanítás és a szocializmus közötti párhuzamra hívta fel a figyelmet.

Szerző: Szalai Ákos, II. János Pál Gazdaságetikai Intézet

Szerző: DSZG

Szerző: dr. Scharle Péter

Vannak cikkek, amiket nagyon nehéz elkezdeni. Többek között azért, mert érzékeny, vitára teret adó témákról ír az ember, másfelől személyes dolgait mutatja meg olyan mélységig, amely sebezhetővé teszi. Persze vannak olyan dolgok, melyekről KELL beszélni, és csak reménykedni lehet, hogy az üzenet közösséget talál, és nem kerül támadások kereszttüzébe.

A kereszténységen belül „hagyományosan" ilyen vörös posztó a pénz. A pénz, pénzügyekkel foglalkozó emberek, tőzsdei spekuláció és keresztény élet. Az itt leírtak persze egyáltalán nem tények, pusztán vélemények és gondolatok, melyek lehetnek tévesek és igazak is - ezt majd az olvasó eldönti. A magam részéről az elmúlt években ezekre jutottam.