Vámosmáté

Lapunk, az IGEN ingyenessé válását szerekesztőségi műhelyünkben is hosszas gondolkodás és előtervezés előzte meg. Miért működik egyre kevésbé a fizetős lappiac? Milyen felületeket tartanak értékesnek a szolgáltatásaikat népszerűsíteni kívánó hirdetők? Miért nem akarunk fizetni az információért? Olvas-e még az "e-generáció" fizetős lapot? - Éppen ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Chris Anderson legújabb könyve, a Free, the Future of a Radical Price is, melyet a Heti Válasz október nyolcadikán megjelent számában szemléz, Matolcsy György rovatában.

A digitális kor egyik vezető magazinja, a Wired főszerkesztője, Chris Anderson harmadik könyvében felvázolja az emberiség új korszakát. Megindult az áttérés az atomok koráról a bitek (az információ alapegysége) korszakára, és ez vezeti el az emberiséget a hiányból a bőségbe. Ma még az atomok világa vesz körül bennünket, de egyre több a bit, az információ és gondolat azokban a termékekben, amelyekre szükségünk van.

Az anyagi világ egyre drágább, de a gondolatok világa egyre olcsóbb lesz. Minden termék ára, ami szoftverré alakítható, tart a nulla felé: egyre több mindent kapunk ingyen. A Google szolgáltatásai, a Wikipédia 12 millió szócikke, a Freecycle vagy a Craigslist több millió használt terméke ingyenesek számunkra. Cserébe mi is adunk valamit: figyelmet és értékelést, a Digg, a Yahoo Answers vagy a Google 411 honlapokon leadott szavazatunkkal fizetünk.Gordon E. Moore 1965-ben felállított törvénye továbbra is működik, így kétévente felére csökken a számítógépes információ feldolgozásának ára, de még jobban csökken a tárolás és továbbítás ára: a három árcsökkenés együtt azt jelenti, hogy évente felére mérséklődik az információ használatának ára. Szemben Murphy törvényével - ami elromolhat, el is romlik, és a világ egyre rosszabb lesz - Moore törvénye szerint világunk egyre gyorsabb, jobb és olcsóbb lesz.

Minél több információ és tudás van egy áruban, annak ára egyre gyorsabban csökken, és végül a zéró felé tart. A zéró az új világ kulcsszava: a nullát - üreset jelentett, sunya volt a neve - Indiában találták fel, majd arabul sifrre változott az elnevezés, s innen vették át a latin tudósok: így lett zephyrus a neve, a zéró gyökere.

Az ingyenesség, mint korábban, ma is működik: családon belül, barátok között és a jótékonyságban a fizetőeszköz a nagyvonalúság, a szeretet, a bizalom, a jó hírnév, és nem a pénz. Fiatal korunkban több időnk van, mint pénzünk, de eljön az idő, amikor ez megfordul, és mivel egyre többen élnek mind hosszabb életet egyre gazdagabban, terjed a jótékonyság, bővül az ingyenesség.

Az ingyen elérhető dolgok köre is bővül, és óriási vállalkozások épülnek az ingyenesség köré: a Google, a Yahoo és a többi digitális cég tömegeknek ad ingyen valamit, és kevesebb hirdetőtől kér sok pénzt. Ez már a pénzgazdaság utáni kor hajnala, amikor a pénz egyre kisebb, és a figyelem egyre nagyobb szerepet játszik. Pénz helyett figyelemmel fizetünk, tehát idővel: az idő nem is pénzzé válik, hanem minden mássá, amit korábban csak pénzzel lehetett elérni.

Agyunk érdekesen működik, mert a lehető legkisebb energiát kívánja kifejteni figyelés közben. Ha választani kell egy nagyon alacsony áron és egy ingyen elérhető dolog között, akkor a második győz, még akkor is, ha az érték-ár arány összevetése mást mondana: agyunk nem vállalja azt a mérlegelő munkát, hogy mennyire köt jó üzletet az alacsony árral, inkább a nulla árat választja. Miután az új fizetőeszköz a figyelem, a biteket tartalmazó áruk ára tömegesen nulla felé tart.

Most akkor mi az igazság? Kitűnő szerzők sora bizonyítja, hogy a fosszilis energia, az élelem, a természeti kincsek, a víz egyre szűkösebbek, és egyre kíméletlenebb használatuk hiányhoz és árrobbanáshoz vezet. Anderson közben azt meséli nekünk, hogy jön a bőség kora. A két történet azonban azonos mesét mesél: ami anyagból van, tart a hiány és a magas ár felé, ami információból áll, tart a bőség és az ingyenesség felé. Ami digitalizálható és szoftverré változtatható, az ingyenes lesz, ami nem - vagy még nem -, annak ára robban.

Azok nyernek, akik sokat vásárolnak abból, ami tart a bőség és a nulla ár felé, és azt adják el, ami tart a hiány és az árrobbanás felé. De az nyeri a legtöbbet, aki élen jár az új korszaktechnológiáiban és az e-gazdaságban.

Matolcsy György