Vámosmáté

Különböző utakon járnak, de részben hasonló nehézségekkel küszködnek azok a kezdeményezések, amelyek helyi, illetve közösségi fizetőeszközök életre hívása érdekében indultak a közelmúltban Magyarországon - derült ki a napokban rendezett tanácskozáson. Hasonló ezekben az is, hogy egy-egy adott közösség építését, megerősítését tekintik elsődleges céljuknak.

Tovább

Testhezálló álláslehetőséget nem mindenki talált magának, mégsem érezte úgy senki, hogy üres kézzel kellett távoznia az ÉrMe Üzleti Hálózat legutóbbi, októberi Közösségi Állásbörzéjéről.

Tovább

Lapunk, az IGEN ingyenessé válását szerekesztőségi műhelyünkben is hosszas gondolkodás és előtervezés előzte meg. Miért működik egyre kevésbé a fizetős lappiac? Milyen felületeket tartanak értékesnek a szolgáltatásaikat népszerűsíteni kívánó hirdetők? Miért nem akarunk fizetni az információért? Olvas-e még az "e-generáció" fizetős lapot? - Éppen ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Chris Anderson legújabb könyve, a Free, the Future of a Radical Price is, melyet a Heti Válasz október nyolcadikán megjelent számában szemléz, Matolcsy György rovatában.

A digitális kor egyik vezető magazinja, a Wired főszerkesztője, Chris Anderson harmadik könyvében felvázolja az emberiség új korszakát. Megindult az áttérés az atomok koráról a bitek (az információ alapegysége) korszakára, és ez vezeti el az emberiséget a hiányból a bőségbe. Ma még az atomok világa vesz körül bennünket, de egyre több a bit, az információ és gondolat azokban a termékekben, amelyekre szükségünk van.

Az anyagi világ egyre drágább, de a gondolatok világa egyre olcsóbb lesz. Minden termék ára, ami szoftverré alakítható, tart a nulla felé: egyre több mindent kapunk ingyen. A Google szolgáltatásai, a Wikipédia 12 millió szócikke, a Freecycle vagy a Craigslist több millió használt terméke ingyenesek számunkra. Cserébe mi is adunk valamit: figyelmet és értékelést, a Digg, a Yahoo Answers vagy a Google 411 honlapokon leadott szavazatunkkal fizetünk.Gordon E. Moore 1965-ben felállított törvénye továbbra is működik, így kétévente felére csökken a számítógépes információ feldolgozásának ára, de még jobban csökken a tárolás és továbbítás ára: a három árcsökkenés együtt azt jelenti, hogy évente felére mérséklődik az információ használatának ára. Szemben Murphy törvényével - ami elromolhat, el is romlik, és a világ egyre rosszabb lesz - Moore törvénye szerint világunk egyre gyorsabb, jobb és olcsóbb lesz.

Minél több információ és tudás van egy áruban, annak ára egyre gyorsabban csökken, és végül a zéró felé tart. A zéró az új világ kulcsszava: a nullát - üreset jelentett, sunya volt a neve - Indiában találták fel, majd arabul sifrre változott az elnevezés, s innen vették át a latin tudósok: így lett zephyrus a neve, a zéró gyökere.

Az ingyenesség, mint korábban, ma is működik: családon belül, barátok között és a jótékonyságban a fizetőeszköz a nagyvonalúság, a szeretet, a bizalom, a jó hírnév, és nem a pénz. Fiatal korunkban több időnk van, mint pénzünk, de eljön az idő, amikor ez megfordul, és mivel egyre többen élnek mind hosszabb életet egyre gazdagabban, terjed a jótékonyság, bővül az ingyenesség.

Az ingyen elérhető dolgok köre is bővül, és óriási vállalkozások épülnek az ingyenesség köré: a Google, a Yahoo és a többi digitális cég tömegeknek ad ingyen valamit, és kevesebb hirdetőtől kér sok pénzt. Ez már a pénzgazdaság utáni kor hajnala, amikor a pénz egyre kisebb, és a figyelem egyre nagyobb szerepet játszik. Pénz helyett figyelemmel fizetünk, tehát idővel: az idő nem is pénzzé válik, hanem minden mássá, amit korábban csak pénzzel lehetett elérni.

Agyunk érdekesen működik, mert a lehető legkisebb energiát kívánja kifejteni figyelés közben. Ha választani kell egy nagyon alacsony áron és egy ingyen elérhető dolog között, akkor a második győz, még akkor is, ha az érték-ár arány összevetése mást mondana: agyunk nem vállalja azt a mérlegelő munkát, hogy mennyire köt jó üzletet az alacsony árral, inkább a nulla árat választja. Miután az új fizetőeszköz a figyelem, a biteket tartalmazó áruk ára tömegesen nulla felé tart.

Most akkor mi az igazság? Kitűnő szerzők sora bizonyítja, hogy a fosszilis energia, az élelem, a természeti kincsek, a víz egyre szűkösebbek, és egyre kíméletlenebb használatuk hiányhoz és árrobbanáshoz vezet. Anderson közben azt meséli nekünk, hogy jön a bőség kora. A két történet azonban azonos mesét mesél: ami anyagból van, tart a hiány és a magas ár felé, ami információból áll, tart a bőség és az ingyenesség felé. Ami digitalizálható és szoftverré változtatható, az ingyenes lesz, ami nem - vagy még nem -, annak ára robban.

Azok nyernek, akik sokat vásárolnak abból, ami tart a bőség és a nulla ár felé, és azt adják el, ami tart a hiány és az árrobbanás felé. De az nyeri a legtöbbet, aki élen jár az új korszaktechnológiáiban és az e-gazdaságban.

Matolcsy György