Vámosmáté

Még 2009 decemberében megszervezi az első „Szakmák napját" az ÉrMe Üzleti Hálózat. A rendezvényen olyan középiskolások - és igény szerint szüleik - veszek részt, akik tudatosan szeretnék tervezni jövőjüket, és megalapozott döntést akarnak hozni a pályaválasztás, a továbbtanulás kérdésében. Mindez az ÉrMe Üzleti Hálózat által szervezett Bakancslista-projekt része, melynek az a célja, hogy a fiatalok életközelből is megismerkedhessenek az üzleti élettel, a vállalkozói életformával és hivatással.

Tovább

Gyakorlati eredményeik és sikereik mellett társadalmi üzenetet is megfogalmaznak a közösségi állásbörzét szervező ÉrMe HR Műhely vezetői. Az október végén zajlott börze előzményeiről, szervezéséről, hangulatáról és tanulságairól Gável Pétert kérdeztük.

Nyüzsgés, zsúfolt standok, agresszív menedzserek és hosszú sorok, melyek végén csak mérnököket keresnek - valami ilyesmi juthat eszébe az embernek az „állásbörze" szó hallatán. Ehhez képest mitől „közösségi" és hogyan kell elképzelni az ÉrMe állásbörzéjét?

Az ötlet a levelezőlistáink tanulsága alapján került elő 2006 környékén. Akkoriban egyre többször tapasztaltuk, hogy képesek vagyunk segítséget nyújtani az ÉrMé-s üzletemberek köreiben időnként jelentkező álláskeresőknek - itt gondolhatunk komoly céges munkákra, vagy egészen egyszerűen olyan helyzetekre, amikor egy plébánia takarító nénit keres, mi pedig éppen ide is, oda is tudunk közvetíteni. 2006 előtt a tevékenységünk csupán annyit jelentett, hogy központosítottuk az információinkat; ki kit ismer, milyen igényekkel. Próbáljunk meg állást keresni a „belsősöknek". Nekem ez a keresztény értékalapú közvetítés korábbi személyes vágyam is volt, hiszen a cégünk alapból HR-es tevékenységgel foglalkozik. A munkát azzal kezdtük, hogy létrehoztunk egy álláskeresőknek elérhető referenciaalapú adatbázist, és központosítottuk az információáramlást. Ám egy idő után azt vettük észre, hogy a lehetőségeink ebben a formában végesek, mert több az álláskereső, mint gondoltuk. Ezért jutottunk el idén odáig, hogy együttműködve a legtöbb partnerünkkel és a Nagycsaládosok Országos Egyesületével immár szervezettebb körülmények között, személyes találkozóval kerítsünk sort börzére.

Amely egyébként így sem tűnik nagyüzemnek. A sajtóanyaguk szerint 50-nél alig több kereső volt. Nem tűnik ez komolytalannak?

Pont akkor lenne komolytalan, ha arctalan tömeggel próbálnánk meg kapcsolatot építeni. A mi céljaink teljesen mások. Kezdjük ott, hogy az állásbörzére száznál is többen jelentkeztek, mi azonban már az elején azt mondtuk, hogy ez az alkalom azok számára nyitott, akik valóban érdeklődnek, akik személyes kapcsolatot szeretnének kialakítani, és nem csak meghintik a piacot az életrajzukkal, aztán valami jelre várnak. Mindenkitől elvártuk, hogy amellett, hogy keres, hozzon is valamit magával, gondolkodjon együtt velünk, és ossza meg álláskeresési tapasztalatait más álláskeresőkkel is.

Ennek szellemében zajlott maga az alkalom is? Lehet érvényesíteni ilyen személyességet, kölcsönösséget egy állásbörzén?

Maga a menetrend úgy nézett ki, hogy a Benczúr Hotelban találkozunk, és az érkezőket nem standok fogadták, sőt, a hagyományos értelemben a kiállítók nem is voltak jelen, hanem mi, szervezők gyűjtöttük, listáztuk és képviseltük a lehetőségeket. Persze előkerül a kérdés: mi van akkor, ha nem jut mindenkinek? Egymás torkának csak nem eshetünk. Éppen ezért mondtuk, hogy aki eljön ide, biztosan kaphat valamit: ha halat nem is, hálót biztosan. Lehet, hogy valaki nem talál álláslehetőséget, de kaphat olyat, amit fel tud használni a további keresésben. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy az álláslehetőségek mellett négy „fakultációt" szerveztünk (önismeret, karrier management, gyakorlati tanácsok, „Hogyan dolgozzam fel, hogy munkanélküli vagyok?"), vagyis kiscsoportos fórumokat, ahol HR-szakemberek, mentorok segítségével bárki kaphatott tanácsot. Itt egészen hétköznapi, gyakorlati kérdésekre kell gondolni (Hogyan kell elkészíteni egy motivációs levelet? ill. Hogy kell kiállni egy meghallgatásra?), de természetesen nem álltunk meg ennél, igyekeztünk segíteni az életünk megváltoztatása, vagy a Jóistennel való kapcsolatkeresés közben előkerülő kérdések megválaszolásában. Tanácsadóként és keresztény emberként is az a tapasztalatom, hogy az önismereti fakultáció nagyon fontos volt, hiszen az álláskeresésben nagyon sokat számít a lelki tartalék.

A szavaiból úgy tűnik, nem a hagyományos, pályakezdő csoportot célozták. Általában milyennek írhatók le az állásbörze résztvevői?

Valóban, hozzánk most a börzére inkább a negyvenes-ötvenes éveikben levő emberek jöttek. Természetesen ez megadja a beszélgetések hangvételét is, hiszen míg a pályakezdők sokkal inkább egy „ide nekem a világot" típusú hozzáállással rendelkeznek, addig a sokszor már családos álláskeresőkben egészen más gondolatok fogalmazódnak meg.

Hetek teltek el az állásbörze óta. Lehet már értékelni hatékonyság szempontjából?

Természetesen. A börze részét illetően, a konkrét állásegyeztetések után azt biztosan tudjuk, hogy van már sikeres találat. A tanácsadással kapcsolatban is jók a visszajelzések, és sikeresnek mondható az is, hogy az eseményben a keresők és HR-szakemberek, mentorok viszonyában is a közösségi jelleget élhettük meg; az ÉrMe egyébként is igyekszik legtöbb tevékenységében a közösségre tenni a hangsúlyt. Szakmai oldalról azt tudom mondani, hogy cél elértük: létezik a HR-műhelyünk a szervezés mögött, a kommunikációs csatornáink működnek. Részcélokban van még mit tenni: elsősorban az utógondozást illetően. Az is biztos, hogy legközelebb (előreláthatóan 2010 tavaszán) sokkal tágabb időkeret szükséges, és az is elgondolkodtató, hogy olyan helyen kell tartanunk a börzéket, ahol az egyes szakmai témák fizikálisan is jobban el tudnak különülni.

Világos, hogy az ÉrMe klubból hálózattá szerveződésével, nyilvánosság elé lépésével társadalmi üzenetet is közvetíteni szeretne - ezt vezetőjük, Salzmann Zoltán is elmondta. Van ilyen üzenete a közösségi állásbörzének a válságos helyzetben?

Nem szeretnék nagy ívű dolgokat vázolni, de az biztos, hogy a világ mai helyzete igen nehéz, ahol mind az állásokat, lehetőségeket kínálónak, mind a keresőnek változtatnia kell. Ez felfogható üzenetként. Több alázatra van szükség, a keresőnek pedig komolyan tennie kell azért, hogy eredményes legyen. A saját házunk táján erre szeretnénk utat mutatni.