Vámosmáté

Szerző: Szalai Ákos, II. János Pál Gazdaságetikai Intézet, Budapesti Corvinus Egyetem

Két hete adták tudtul a világ hírügynökségei, hogy XVI. Benedek a politika primátusát hirdeti a pénzpiaccal szemben. Voltak (amerikaiak, a baloldalon), akik gyorsan fel is hívták a figyelmet, hogy a beszéd nem teljesen egy héttel az új amerikai pénzpiaci szabályozás elfogadása után hangzott el. (A közvélekedés szerint az Obama-adminisztráció a pénzpiacokat, a pénzügyi intézményeket erőteljes korlátozó szabályt fogadott el. Igazából csak annyi történt, hogy felállítottak jónéhány olyan új hatóságot, amelynek lehetősége lesz erre.) Magyarországon ismét volt, aki a pápai tanítás és a szocializmus közötti párhuzamra hívta fel a figyelmet.

Tovább

Mit mond a „Caritas in veritate" a környezet védelméről?

Szerző: Bartus Gábor környezetgazdász,
a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
oktatója

A mai társadalmi-gazdasági rendszerek kritikusai egyetérteni látszanak abban, hogy a környezeti válság alapvető okai között a kapitalizmust, a globalizációt és a főáramú közgazdasági paradigmát (mely többek között csak az anyagi érdekek önző hajszolását, a kíméletlen versenyt jelenti) kell elsősorban számontartani. A gazdaság káros környezeti hatásainak csökkentésére a főáramú környezetpolitika a „fenntartható fejlődés" elvét, illetve mikroszinten a „vállalatok társadalmi felelősségvállalásának" (CSR) elvét állítja középpontba, míg a radikálisabb alternatív nézetek a gazdasági növekedés lefékezését, a gazdasági gondolkodás (ökonomizmus) visszaszorítását tartják nélkülözhetetlennek. Ezen elvek sokszor közös jellemzői, hogy nem csak a környezeti minőség romlására hívják fel a figyelmet, de a környezeti problémák megoldásával együtt, ahhoz szorosan hozzátartozónak ítélve, a világ fejlődési gondjait is orvosolnák, például az Észak-Dél ellentétet, a fogyasztási javakhoz és az erőforrásokhoz való hozzájutási egyenlőtlenséget - mind a jelenben élők között, mind a jelen és a jövő generációi között. Ilyen paradigmaváltást szorgalmaz Tóth Gergely írása is: szerinte az egyház társadalmi tanításával „szép összhangban" van egy olyan „társadalmi rend kialakítása", amely a kapitalizmus helyett a voluntarista, lokális gazdaságon alapul, meghaladja az önérdekhajhászó embert, s jótékonyan lassítja a gazdaság pörgését (például a hitelezés szűkítésével), így biztosítva ökolábnyomunk, azaz természetierőforrás-felhasználásunk kívánatos zsugorítását.

Tovább