Szerző: Mike Károly, a II. János Pál Gazdaságetikai Intézet igazgatója, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója
Egy éve jelent meg XVI. Benedek Caritas in Veritate című körlevele. A szociális enciklikák sanyarú sorsa, hogy politikai programszövegként értelmezik (félre) őket. A Rerum Novarumot például a modern kapitalizmus kritikájaként, a Populorum Progressiot mint a harmadik világ jogai melletti kiállás dokumentumot tartják nyilván. A Caritas in Veritate megjelenésének pillanatában is rögtön megkezdődtek a próbálkozások politikai-ideológiai skatulyába passzírozni a dokumentumot. Csak az „otthoni", német nyelvű reakcióknál maradva: a pápa „új pénzügyi világrendet akar", „leszámol a piaci radikalizmussal", vagy éppen „ Adam Smith örököse". A rutinosabbak azonban gyorsan megsejtették, hogy a körlevél ellenáll az ilyen címkézésnek, és kijelentették, hogy a „pápa nem érti a világot", az enciklika pedig túl absztrakt, túl elméleti, és nem ad kellő útmutatást a világ égető problémáinak megoldásához.
A fanyalgó kritikusoknak joggal szegte kedvét a körlevél, mivel az éppen az ellen a szemléletmód ellen irányul - ha szabad ilyen polemikus célt tulajdonítani a Tanítóhivatalnak -, ami az ideologizálókat jellemzi. A világlátásuk talán három legfontosabb eleme, hogy az Egyház (1) legyen „nyitott a párbeszédre a világgal" (értsd: szinte bármi áron), (2) tegyen magáévá különféle társadalmi-gazdasági programokat, és (3) ismerje el a politika primátusát a társadalmi bajok orvoslásában. E három elvárást a pápa egyetlen csattanós válasszal utasította vissza: a társadalmi tanítás szegletkövévé az igazságosság helyett a szeretetet, a caritast tette meg. Nézzük sorjában!
Párbeszéd a világgal. Először is, míg az igazságos társadalom kialakítása nagyrészt a nem hívők által is osztott emberi racionalitás, a körültekintő bölcsesség (prudencia) körébe tartozik, a szeretet isteni erény, így valódi megélt hitet, illetve folyamatos teológiai reflexiót igényel. Az enciklika szerint a valóban szabad és virágzó társadalom, a közjó alapja végső soron csak a szerető Istenbe, mint a felebaráti szeretet egyetlen forrásába vetett hit lehet. Fontos a nem hívőkkel való párbeszéd, de a keresztény társadalmi tanítás nem választható le teológiai gyökereiről, ezért nem redukálható egyetlen világi nézetrendszerre sem. Az enciklika így a korábbiaknál jóval határozottabban kijelölte a „világ felé nyitás" korlátait.
Az Egyház mint társadalmi-gazdasági programok bajnoka. Másodszor, az igazságosság kérdései elsősorban a társadalom intézményeit - szabályrendszerét, a politika és a gazdaság szerveződésének mikéntjét - érintik, a szeretet parancsa viszont a mindenkori intézményi korlátok közepette gyakorolt személyes erkölccsel szemben támaszt elvárásokat. A Caritas in Veritate világos különbséget tesz az intézmények, mint eszközök és az intézményeket használó személyek között: elismeri az előbbiek jelentőségét, de a személyes erkölcsiség elsődlegessége mellett áll ki. Ezzel a korábbi enciklikáknál egyértelműbbé teszi, hogy az Egyház nem ír elő társadalmi és gazdasági modelleket, különösen nem valamiféle „harmadik utat" vagy „új gazdasági rendet". A keresztény hittel sokféle szabályrendszer összeegyeztethető. Ugyanakkor minden életszféra, minden emberi tevékenység erkölcsi és spirituális tartalommal bír, amelyre a hívőknek személyesen figyelmet kell fordítaniuk.
A politika mindent megold. Harmadszor, míg az igazságosság megvalósításához a kényszer eszközére is szükség lehet (például a javak újraelosztásakor), a szeretetet csak önkéntesen lehet gyakorolni. Fontosak ugyan az igazságos társadalmi struktúrák, de sokkal fontosabbak a saját javunkról való önkéntes lemondás gesztusai, önmagunk másoknak ajándékozása. Az államtól esetleg várhatjuk az igazságosságot, de biztosan tévedünk, ha tőle várjuk a caritas, a szolidaritás megvalósítását. Azt csak személyesen és önkéntesen valósíthatjuk meg.
XVI. Benedek a közelmúltban ezeket a szavakat intézte a római papsághoz: „Amikor Krisztus testével tápláljuk magunkat, elfogadjuk az isteni életet, és megtanulunk az ő szemével nézni a valóságra, feladjuk a világ logikáját, hogy a szabadon adott ajándék logikáját kövesük." Rakjuk össze a kockákat! Nincs virágzó társadalom, nincs közjó tevékeny szeretet nélkül. A szeretet lényege önmagunk másoknak ajándékozása. Az ajándékozás nem a világ, hanem kifejezetten a keresztény élet logikája. A keresztény életet az Eucharisztia el nem apadó forrása táplálja. Vagyis: a virágzó társadalom, a valódi közjó legbiztosabb alapja és végső forrása az Oltáriszentség. Korszerűtlen, a világ számára bosszantó gondolatmenet. De az igazságban gyökerező szeretet nem mondhat mást.
Cimkék: Caritas in Veritate, gazdaság, politika, szeretet, igazság
Nincs hozzászólás.
Piac és gazdaság - keresztény szemmel
állásközvetítés (2), adó (1), ajánló (1), Érme (1), ÉrMe (5), ökológia (1), érme (1), üzlet (5), bakancslista (1), Bakancslista (1), bikicsunáj (1), bizalom (1), Caritas in Veritate (2), cégvezető (1), Czellár Mónika (1), Doing Business (1), e-gazdaság (1), felelősség (2), fogyasztóiság (1), gazdaság (15), gazdasági válság (1), globalizáció (2), hálózat (1), HR (3), ideológia (1), igazság (1), II. János Pál Gazdaságetikai Intézet (1), ingyenesség (1), interjú (1), internet (1), környezetvédelem (2), közösség (1), közjó (1), kormány (1), mádia (1), Management by Jesus (1), mérnök (1), menedzser (1), multi (1), nagyvállalat (2), pályaválasztás (1), pénz (3), piac (1), politika (2), Rafael (1), reklám (1), Sapientia (1), Schumicky András (1), spekuláció (1), szeretet (1), szocializmus (1), tervezés (1), tőzsde (1), továbbtanulás (1), utópia (1), vállalatvezető (1), vállalkozás (1), vállalkozó (1), válság (1), Vatikán (1), XVI. Benedek (2)
© 2008-2023, IGEN