Vámosmáté

Az interjú eredetileg az ÉrMe Hálózat internetes lapjában, a Hídverő Üzleti Magazinban jelent meg.

Az anyagi javakhoz való helyes viszony, a hosszú távon tisztességes üzleti tevékenység, a munkavállalókkal szembeni korrekt magatartás válságos időszakban is hozzájárulhat egy vállalkozás megerősödéséhez - állítja Schumicky András, az SCH-ps Kft. résztulajdonosa. Az ÉrMe-hálózat egyik vezetőjeként is ismert üzletember szerint a keresztény vállalkozók összefogása terén még van tenni- és gondolkoznivalónk.

- Nem ritka, hogy közelről másképpen látunk egy jelenséget, mint a távolból. A makroközgazdászok súlyos válságról beszélnek - de milyen jeleit látod a válságnak te, mint vállalkozó, a szűkebb környezetedben?

- Kétségtelen, hogy nem mindenkit érint egyformán a válság. Ismerek olyanokat, akik szinte semmilyen változást nem érzékelnek, megvan a folytonosság az üzletmenetükben. Amikor azt látom, hogy a város széli nagy hipermarketek, bevásárlóközpontok parkolói tele vannak autókkal, akkor megint az az érzésem erősödik, hogy olyan nagy mégsem lehet a válság. Összességében mégis azt gondolom, hogy a válság létezik, és a szűkebb környezetemben is érzékelhető. Látom, hogy bezárt Pátyon a Suzuki-kereskedés, mert több mint fél éve egyetlen autót sem tudtak eladni. Tapasztalom, hogy ha szervizbe viszem az autómat, és kiderül, hogy ki kell cserélni egy 20 ezer forintos alkatrészt, a szerelő fölhív, hogy megcsinálja-e - nyilván ma már többször előfordul, hogy az ügyfeleik nem tudnak ennyit szánni a javításra. Tudom, hogy azt a pátyi lakást, amit tavaly 28 millió forintért kínáltak, most alku nélkül is meg lehet venni 23 millióért. Látom a saját vállalkozásunkban is - a banktechnikai eszközöket forgalmazó SCH-ps Kft.-ben -, hogy egyes megrendelőink korábban nem tapasztalt áralkukba kezdtek, és késve fizetnek. Például most, májusban kaptuk meg egy jelentős februári számlánk ellenértékét, ami nálunk is okozott cash-flow-problémákat.

- Többen emlegetik azt is, hogy ez a válság nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi természetű is. Ezzel egyetértesz?

- Teljes mértékben egyetértek. Talán azért, mert nem vagyok közgazdász, józan hétköznapi ésszel sosem tudtam megérteni: egy cégben miért kell mindig, minden évben többet termelni az előző évinél? Miért kell mindig tovább fújni a lufit? Így nem meglepő, ha előbb-utóbb kipukkad... A dolog ott válik igazából súlyossá, amikor az emberek maguk is azt hiszik, hogy minden évben valamivel jobban kell élniük, és a lehetőségeikhez képest mindig magasabb szintű életvitelt céloznak meg. Miért kell tragédiaként megélni, ha néha vissza kell fogni egy kicsit a költekezésből, és vissza kell lépni egy korábbi szintre?

- Tehát azt gondolod, hogy az, aki nem az állandó növekedés bűvöletében él, könnyebben túl fogja élni a nehéz időket?

- Igen, és ez a magánemberekre éppúgy igaz, mint a cégekre. Az üzleti siker, illetve az ehhez kapcsolódó elégedettség két dologtól függ: egyrészt attól, hogy mennyit keresünk, másrészt attól, hogy mennyit költünk. Hajlamosak vagyunk azt gondolni: arra kell törekedni, hogy minél többet keressünk és így minél többet költhessünk. Pedig vannak tartalékok a költekezésünkben is. Azt hiszem, nekünk, keresztény üzletembereknek példát kell mutatnunk és stratégiákat kell kidolgoznunk: hogyan tudjuk úgy a fogyasztásunkat csökkenteni, hogy az életünk ne legyen rosszabb, ne legyen értéktelenebb. Mondok egy példát. Én már tíz éve lemondtam arról, hogy Ausztriába járjunk síelni a családdal. Nem is az a kérdés, hogy megengedhetjük-e magunknak, hanem az: erkölcsileg elfogadható-e, hogy egy nyolctagú család egy hét alatt közel egymillió forintot költsön el? Most már Kárpátaljára járunk síelni, az említett összeg körülbelül egytizedéért. És hogy egy céges példát is említsek: most az SCH-ps Kft.-nél elhalasztjuk a cégautók újra cserélését, illetve szerényebb kocsikra váltunk. Ez természetesen az ügyvezetőre is vonatkozik. Lássuk be, nincs ebben semmi tragikus, és egyáltalán nem akadályozza a vállalkozás működését. Ezért mondtam, hogy vannak a költekezésben tartalékaink. Csak meg kell változtatnunk a tárgyakhoz való viszonyunkat: nem célnak, hanem eszköznek kell őket tekintenünk. Nem szabad megengednünk, hogy a tárgyak foglyaivá vájunk, meg kell őriznünk a szabadságunkat. Ezzel a szemlélettel valóban könnyebb átvészelni egy válságos időszakot.

- A költségek visszafogása persze kényszer is. Mi az, amit egy keresztény, avagy értékorientált üzletember aktívan is tehet a válságos időkben?

- A költségtakarékosság nem csak kényszer: nagyon fontos, hogy a munkavállalók megtartását is szolgálnia kell! Minél alacsonyabb beosztású az adott cégnél dolgozó „robotos", annál nagyobb a gond, amit a jövedelemcsökkenés okoz neki, tehát az ő problémáját kell a legfontosabbnak tekinteni. A cégvezetőket és a tulajdonosokat kell a legkevésbé félteni, hiszen nekik valószínűleg vannak tartalékaik, és többről tudnak lemondani. Ezért a takarékosságot a vezetőkön és a tulajdonosokon kell kezdeni. Ha a munkavállalók látják, hogy a gondokat nem az ő rovásukra, hanem velük együtt, az ő szempontjaikat is figyelembe véve próbáljuk megoldani, akkor őbelőlük lesznek a legjobb embereink, akik nehéz körülmények között is kitartanak a cég mellett. Ez tehát nem gyengíti, hanem éppen erősíti a vállalkozás helyzetét egy válság idején. Hasonlóan fontos tényező a hosszú távú tisztességes üzleti magatartás: egy szűkülő piacon az ügyfeleid tudni fogják, hogy ki volt az, akitől mindig jó minőségű, megbízható terméket és szolgáltatást kaptak, és ha ilyen vagy, ki fognak tartani melletted, amennyire az lehetséges. A harmadik fontos tényező is részben az előzőből adódik: ha jó a kapcsolatod az ügyfeleiddel, jobban fogod látni, hogy milyen igényeik vannak, és könnyebben találsz rá az új tevékenységi körökre, amelyekkel plusz bevételt szerezhetsz. Az SCH-ps például hagyományosan bankjegykezelő gépekkel foglalkozik, de most pénzérmekezelő berendezésekkel is bővítjük a kínálatunkat.

- Milyen szerepe lehet a válság átvészelésében a hasonló értékrendű, keresztény üzletemberek, vállalkozások összefogásának? Hogyan látod ezt az ÉrMe Hálózat egyik vezetőjeként?

- Elvileg óriási szerepe lehet, de még dolgoznunk kell azon, hogy ez valóban működjön. A hálózatban lévő embereknek, vállalkozásoknak jobban kellene tudatosítaniuk, hogy milyen felelősségük van. Egyfelől a hálózathoz való tartozás nem azt jelenti, hogy itt a piaci árnál drágábban tudok elsózni gyengébb minőségű szolgáltatásokat és termékeket. Másfelől tudatosan kell törekedni arra, hogy ha valamilyen termékre vagy szolgáltatásra van szükségem, akkor először a hálózat tagjai között nézek körül: hátha innen tudom megrendelni. És néhány ezer forintos árelőnyért nem illik - és hosszabb távon nem érdemes - lecserélni az érmés beszállítómat egy „külsősre". Ezen kívül még egy dolgot érdemes tudatosítani: amennyire lehet, folyamatosan képben kell lenni arról, hogy mivel foglalkoznak az érmés társaim, és keresni kell a lehetőséget, hogy hogyan tudom beajánlani őket másoknak, hogyan tudom őket üzleti kapcsolatokhoz segíteni. Összefoglalva: elsősorban nem azt kell keresnünk, hogy mit kapunk az ÉrMétől, hanem azt, hogy mit tudunk adni a többieknek. Ha mindenki így gondolkodik, látványosan meg fog nőni a hálózat hatékonysága, és akár több egyéni hasznunk is lehet belőle, mint gondoltuk volna.